Amikor beneveztem Salz-ra, még nem tudtuk, hogy mivel is állok szembe, de nem bánom hogy így alakult. Főleg azért nem, mert szerencsésen jöttem ki ebből. Lassan már 5 hete tart a két kúra közötti pihenőm és Salz utánra ki tudtam tolni a második AB etapot! Az utóbbi két hétben meglepően jól voltam, az első kúrához képest. Már csak a bringát kéne meghajtani.
Múlt hét jó pörgősre sikeredett. Szerda reggel már leutaztunk Erdőbényére segíteni a szervezésben, pálya jelölésben a hétvégi Drótszamár fesztiválra. Reggeltől estig mindenki csinálta amit tudott, segített, jelölt, pakolt, készülődött. A csapat főhadiszállása Turján Petiéknél volt, egy hatalmas diófa alatt. Aki csak betért mindenkit megvendégeltek. Este a jól megérdemelt pihenést felváltotta a sztorizgatás, fröccsözés, móka, kacagás. Szuper csapat jött össze a HegyiBringások személyében! :)
A pálya jelölésére Turján Petiéktől kölcsön kaptunk egy jó kis Suzuki Samurai-t. Egy élmény volt ezzel menni, bár levegő hátul nem igazán volt, legalább a ki-beszállással megvolt a napi edzés adag is. A nap végére mindenki elfáradt, a kocsi kuplungjával együtt.
Gyorsan elteltek a napok és már szombat reggelre virradtunk. A versenyt három távon hirdették meg: rövid (31 km), közép (51 km), hosszú táv (65 km). Mikivel csütörtökön bejártuk a rövid táv pályáját, a végére pár harcikarccal nyugtáztuk, hogy itt van még mit alakítani/nyesni a pályán, így az a kör már nem volt ismeretlen számomra. Végül a közelgő Salz miatt a hosszú távra esett a választásom, bár a kánikulától kicsit tartottam. A versenyre kölcsön kaptam tesztelni Fejes Miki gyönyörű Kellys Hacker 70-es gépét - amúgy már Miskolcon kinéztem, nagyon szép! Gyors beállítás, nyereg, teló, gumik és indulásra kész is voltam. A nevezési csomagban mindenki kapott Topeak foltot és három kulacsba elegendő High5 izot - én gyorsan feloldottam mind a hármat a camelback-ben, kulacsba meg ment a hideg víz, jó lesz majd hűteni magamat azzal.
A hosszú távnak nem vágtunk neki sokan, a nagy meleg sokakat a rövidebb körre csábított. Nekem a pálya nagyon tetszett, gyönyörű helyeken ment el, csak az árnyékot hiányoltam párszor. Az elején egy kis bemelegítés után egyből egy hosszú combos mászással kezdett a hosszú táv apraja-nagyja, amit a szervezők kreatívan Három fának kereszteltek el, a tetején magasló három fa miatt. Ezzel szerintem le is tudtuk a pálya legkeményebb szakaszát. A lefelékben nagyon oda kellett figyelni, mert tele voltak mély keréknyomokkal, amik könnyen meg tudták vezetni a kereket és kereshetted a kontaktlencséd a porban. Kicsit féltem azért a melegtől. Nem mertem és nem is akartam tempót menni, nehogy megcsapjon a kánikula. Utólag nézve a pulzus görbém, lehet azért egy kicsit jobban megnyomhattam volna, de edzésnek ez így is tökéletes volt. A cél az volt, hogy meleg ide vagy oda, ne rogyjak meg a végére és ez sikerült is. A nettó és bruttó időm között azért volt némi különbség, kicsit elbeszéltem az időt a frissítőpontokon, de nem rohantam sehova. Nagyon sok rész volt, ahol a tűző napon másztunk. Oda kellett figyelni, hogy ne hevüljünk túl és sokat igyunk. A verseny végére sikerült 4 kulacsnyi vizet plusz egy fél palackot magamra önteni hűtés gyanánt és két camelback-nyi izót meginni. Már rajt előtt benyomtam egy kulacsnyi izot, aminek az lett az eredménye, hogy elég hamar éreztem, hogy egy lufit cipelek pluszban magammal, ami a célig vezető út alatt kinőtte magát egy jó nagy légballonná, így beérkezés után első dolgom volt, hogy elmenjek Pannizni, ahogy Miki mondaná.
A hosszú táv nekem a végére 66 km lett, 1850 m szinttel, több liter izoval és egy újabb mezcsíkkal a vállamon - meg is dicsértek, hogy úgy nézek ki mint egy pigment hiányos.
Nagyon köszönöm a szervezőknek, segítőknek ezt a napot! Egy klassz pályát sikerült összehozniuk, a jelölés öt pontos volt mindenhol - nem azért mert én is besegítettem :) -, a frissítőkön minden volt, szinte habzsi-dőzsi volt a sok pogival, nápolyival és banánnal a víz és izo mellett. A díjazásnál volt ám meglepetés mindenki számára. A roskadásig megpakolt zacskók mellett minden helyezett egyedi érmet kapott, amit egy fogaskerék alkotott a közepén parafadugóval. Engem személy szerint, majdnem lehúzott a dobogóról az ajándékokkal teli zacskó. Még hogy egy évben csak egyszer van gyereknap :)
Számomra ez volt az első erdőbényei Drótszamár fesztivál, de biztos hogy nem az utolsó! Maga Erdőbénye is nagyon nyugodt és gyönyörű hely, rengeteg vendégszerető, segítőkész és csupaszív emberrel, a szervezés, verseny lebonyolítása profi volt a díjazás irigylésre méltó. Erről a versenyről nyugodtan példát lehetne venni!
Most egy kis pihi következik és két hét múlva irány Salz!
Fényképekért köszönet Molnár Petinek!
