Újabb tabu

Sajnos a szervezetem legyengülése miatt pár új dologra allergiás lettem, illetve az eddigiek jócskán felerősödtek, így a reakciójuk is. Hiába eszem tisztán, mindenre kiütök és gyomrom is megfájdul tőlük. Lassan tényleg fényevő leszek. :) 

Mostani állás szerint a hús/zöldség leves mellett elkezdtem reggelente zabkását is enni. Semmi extra dolgot nem tettem bele, csak aszalt gyümölcsöt vagy banánt egy kis fahéjjal és kókuszreszelékkel (Szilvi Anyutól lestem el). Isteni finom kókuszreszelékkel, próbáljátok ki! Illetve figyeljetek arra, hogy előző nap este áztassátok be hideg vízbe úgy, hogy ellepje és reggeli előtt mehet is bele minden finomság.

Az éjszakai erjedés közben vegyi átalakulás megy végbe a beáztatott zabpehelyben melynek köszönhetően könnyebben megemészti a gyomor, nem terheli meg.

Visszatérve a jelen állásra, sajnos nekem a zabkását, illetve a zabot bármilyen formában mellőznöm kell most jó ideig, mert a méz és egyéb dolgok mellett sajnos ez is erős allergiás reakciót váltott ki. Viszont helyettesíthető hajdinával, de előtte újabb diéta 5 napig. Bár csak annyi lesz a változás, hogy kiesik a fincsi reggelim a levesekkel együtt és bejön a krumpli (krumplit megfőzni, párolt póréhagymával és rozmaringgal vagy ánizzsal ízesíteni), illetve zöldség turmix (2db répa, 2db cékla, 2db alma, 1/2 zeller).
Kíváncsi vagyok hogy fog reagálni erre a szervezetem. Most viszont irány a piac, rettegjenek a kofák, mert jövök! :)

Mátrában a csipetcsapat - utolsó nap

Mai nap verőfényes napsütésre ébredtünk, bár nekem a kelés nem igazán esett jól, visszahúzott az ágy. Éjszaka még leesett egy kis eső, ami később pár helyen megdolgoztatta a technikai tudásunkat, de jó volt végre egy nap, hogy nem esőben indultunk el. Ma is két csapatra oszlottunk. A mi csapatunk terepen teljesítette a napi penzumát. Indulás előtt még Bukiék szóltak, hogy most kapcsoljam ki a lock out-ot és hozzá ne merjek nyúlni.

 Az elmúlt napok esőzései miatt minden nagyon csúszott, illetve pár helyen szépen összeállt agyagossá a sár és szinte csak egy helyben tekertünk, de nagyon jó kis technikás ösvényeken mentünk. Ez alatt a pár nap alatt szinte mindenki esett azért egyet-kettőt csak az íze kedvéért, amit a mai tekerésig én büszkén meg is úsztam, de két helyen sikerült elcsúsznom gyök kettővel. Az első csúszás helyét elég gondosan kiválasztottam, mert egy hatalmas tüskés bokorba sikerült fenékkel landolnom. Megvolt a napi akupunktúra. Második már kicsit profibban sikerült, kormányon is átléptem így minden porcikám megúszta.

Útközben megálltunk frissíteni egy turista háznál, ahol Alex egyből kiszúrta a pálinka felhozatalt, bringám meg vandálkodott egyet és felborította a kukát így hamar tovább álltunk. :) Jórészt egy-nyomsávos köves, gyökeres csúszós részeken mentünk ami jól megdolgoztatott ma is mentálisan, de tetszett nagyon. Amúgy az első csúszás pont egy ilyen bevillanásnál történt, így próbáltam mindenre gondolni csak az esésre nem, de végül sikerült.

Mászás ma is volt bőven, bringa cipelés is a sok kidőlt fa miatt, de jó napot zártunk. A mai túra zárásaként felmásztunk a sípálya tetejére, ahonnan elég szép volt a kilátás. Alex életét kockáztatva felnindzsázott spd cipőben a felvonó egyik oszlopára, hogy csináljon egy profi fotót, ami sikerült is és mentőt se kellett hívni hozzá.

Hazaértünk, kellően elfáradtunk, lemostuk a bringákat, volt dínom-dánom és már Pesten is vagyok újra. Jó volt ez a pár nap. Őszintén bevallva kicsit féltem előtte, hogy fogja bírni a szervezetem a mászásokat, szintet, mert nem nagyon mentem még idén, én sajnos még alig ehetek és tudok enni bármit is, de Szilvi Anyu gondos odafigyelésével és panni-menüjével, illetve többiek biztatásával meg se kottyant. Persze nekem a tegnapi nagy mászás sajnos kimaradt, de nem is baj, legalább pihent egyet a szervezetem. Amúgy már kevésbé vagyok fáradt és valamivel gyomrom is jobb. Ha ez így halad tovább nem lesznek itt bajok, csak fogjam vissza magam, ne hajtsam szét a szervezetemet. Számomra ez a nehezebb része, hogy ne edzek minden nap, ne nyomjam állandóan maxon, nem baj ha egy nap kimarad, főleg így húslevessel, hanem igen is kell pihenni, kell néha lazán tekerni, élmény bringázni. De úgy tűnik kezd ez tudatosulni és jó úton haladok.

Mátrában a csipetcsapat, én Pesten - harmadik nap

Tegnapi napom (szombat) elég hosszúra sikeredett, este 10 után értem vissza a mátrai bázisunkra, hála Robi szupportjának, így ma jelentkezem a tegnapi nap eseményeivel is még bringázás előtt (illetve után)

A reggel elég izgalmasan indult. A busz pont a bázisunk előtt áll meg, így elég volt indulás előtt 5 perccel kimenni a megállóba. Ki is mentünk, láttuk is hogy megy le a busz a fordulóhoz és zötyög is fel hozzánk. Nézzük, szuggeráljuk a buszt, erre lassítás nélkül tovább megy. Mi csak pislogtunk, hogy akkor most mi van. Szerencsémre kint állt Miki barátjának az autója, így nyomtunk egy laza rallyt Galyatetőig a következő megállóig. Sikerült is utolérni, felszállás, pulzus le, szusszanás.

Felértem Pestre, haza ugrottam a leleteimért és már mentünk is ki Dömsödre újabb nagy-elméhez, újabb reményekkel. Eléggé pozitív volt az első benyomás, ráadásul olyan biológiai háttér anyagot adott le nekem a leletemmel kapcsolatban, hogy csak pislogtam. Azért a kötőszavakat értettem. Sajnos, vagy nem sajnos elég nagy eséllyel autoimmun betegségem van. Volt már olyan doki, aki szintén ezt mondta, de nagy általánosságban az autoimmun betegséget szteroidokkal akarják "gyógyítani", ami biztos jó lenne a már így is romokban lévő szervezetemnek, de ő volt az első, aki más alternatív módot javasolt. Még két hét múlva vissza kell mennem kontrollra friss vérképpel, ami alapján vagy beigazolódik, hogy tényleg ez áll a háttérben, vagy tovább kell kutatni.

Miután hazaértem, azért kimentem egy kis átmozgatásra, mert gyönyörű idő volt, illetve előző nap pihi nap volt és már hajtott a zabszem. Azért hoztam a formámat, mert Dömsöd felé minden tele volt rendőrökkel Pünkösd miatt, én meg ügyesen Mátrában hagytam a jogsim, persze én vezettem.
Montim Mátrában hagytam, így a szerelem országútimmal mentem ki egy laza körre Monor környékén Robi vezetésével. Elég szép tavak vannak arra felé, forgalom alig volt, én meg pörögtem mint egy mókuskerék. Volt egy kis lelkiismeret furdalásom, hogy míg többiek gyűjtik a szintet és a km-eket én csak turistáskodom, de kellenek az ilyen edzések is, főleg amíg nem hozzuk helyre a szervezetemet.

A vissza út sem volt eseménytelen. Robi szupportjával azért egyszerűbben és gyorsabban, de a gps nem volt a legjobb barátunk. Szerintem sokat elmond az, hogy autópályát még messziről sem láttunk. Volt egy rész amiről Stephen King Kukorica gyermekei jutottak az eszembe, kattant is egyből a zár. Miután sikerült kikeveredni a horror-szakaszról jött az újratervezés. Bekerültünk egy még félig kész körforgalomba, ahol mindenki keringett össze-vissza. Nekünk sikerült lemenni az úttal párhuzamosan haladó, még épülő útra, ahonnan jó 1-2 kilométer után tudtunk csak visszajönni. Nem sokkal utána, az előttünk haladó sor felvezető autója behajtott a szembe forgalom sávjába, majd a mögöttünk haladó autó úgy gondolta a jobb láthatóság érdekében inkább reflektorral menne. Szóval nem volt eseménytelen egy nap. Este engem már nem nagyon kellett altatni.
Most viszont elbúcsúzom, mert kimegyünk pár órára sarazni egyet. Szép napot!

Mátrában a csipetcsapat - második nap

Mai nap nem voltak túl kegyesek hozzánk az égiek. Tegnapi nap úgy terveztük, hogy ma tekerünk egy ultra távot, azaz 100 km körül 3000 m szinttel. Fel is keltünk időben, reggeli, esőben gyors bringa szerviz, lánc olajozás és át is vedlettünk bringás ruhába, de az eső csak nem akart elállni. A teraszon felállított csapatsátor alatt vártuk a csodát, de csak teltek a percek.

Másfél óra tanácskozás és várakozás után beláttuk, hogy bármennyire is szerettünk volna ma kimenni tekerni, nem fog összejönni. Elég csalódott voltam, mert szerettem volna valamit tekerni a mai nap, mivel holnap elég nagy eséllyel nem lesz rá lehetőségem és még a kontaktlencsémet se felejtettem el berakni, de se az esőtáncunk, se a fancsali képünk nem hatotta meg az égieket, így esőnapot tartottunk és meglátogattuk a helyi gokart pályát egy kis házi verseny erejéig.
A pálya kicsit pici volt és nagyon szűk, ráadásul szinte végig csak balra kormányoztál, de jó volt nagyon. A pályát a fiúk melegítették be, mert egyszerre csak hárman róhattuk a köröket. Elég jó tempót mentek.

A női front két menetben állt rajthoz. Monával mi indítottuk a menetet, mint zöldfülűek. Nagyon jó szuper volt! Párszor sikerült átrendeznem a pályát, illetve egyszer toltam egy laza salakmotoros driftet az egyik kanyarban, ami után Jucus megjegyezte, hogy azért utólag örül, hogy nem én vezettem át Gyöngyösre. Egy kicsit elkapott a benzin szag, na bumm :) Azért elég szépen kellett karból tartani. Csak 7 percet mentünk, de úgy beállt az alkarom mint egy swing pörgető után.

Miután leamortizáltuk a pályát és a gokart gépeket is, átmentünk a demjéni fürdőbe egy kicsit brügölni még vacsora előtt. Én nem vagyok az a nagy fürdőző, egyszerűen nem tudok fél óránál többet a melegben ázni, de ez most jól esett. Jól kiszívott mindenkit a meleg víz, de jól át is melegedtünk. Nagyon jó csapatépítő nap volt, és szerencsére szinte egész nap zuhogott az eső, így nem fájt senki szíve, hogy lóg edzésről :)

Hazafelé még megnéztük Visontán a Mátrai Erőmű bányáját. Szerencsére pont arra a fél órára el is állt az eső. Hatalmas volt, és gyönyörű, főleg a mögötte elnyúló viharfelhőkkel. Kicsit olyan volt, mint egy katasztrófa filmben, csak Tom Cruise nem szaladt el a háttérben magnum arccal. Minden egyes szintnek más színe volt és gyönyörűen ki lehetett venni a lépcsőzetes szerkezetét.
Holnap haza kell ugranom Pestre, de remélem egy kis átmozgatás azért bele fog férni a napomba.

Mátrában a csipetcsapat - Első nap

Aloha hosszú hétvége!
Mindenki másra használja ki a hosszú hétvége adta plusz egy (esetünkben plusz két) napot. Van aki csiri-virire kitakarít otthon, van aki bulizik egy jót, van aki elutazik, van aki sportol. Mi mindezeket egyszerre, ha már szól, szóljon nagyot! :)

Tavaly a csapat egy része már bevette Jucusék nyaralóját hogy a Mátrában jól felszívják magukat. Nem volt ez máshogy idén se. Lebeszéltünk mindent és már tűkön ülve vártuk Pünkösdöt, hogy a csapat magja újra együtt legyen. Hét elején sajnos már körvonalazódott, hogy nem lesz itt nagy Sunshine reggae, ezért ma (péntek) reggel még elmentem funkcionális tréningre utazás előtt, hátha nem lesz lehetőségünk kimenni egy körre. Szegény edzőnk, Misi, tett egy meggondolatlan kijelentést, hogy bejön reggel 6-ra  megtartani az edzést nekem, ha bejövök. Kapva kaptam a lehetőségen, így ma reggel még jól meghajtott Mátra előtt. :) Szuper edző, nekem nagyon sokat segített és egy szuper csapat jött össze edzéseken is. Sokszor már alig várom, hogy mehessek végre az edzésre.

Funkcionális tréningről annyit, hogy ajánlom mindenkinek!!! Szuper! Én sokat szenvedtem a derekammal, mert sérvem után is folyamatosan bedurrant, becsípődött az ideg, elzsibbadt a baloldalam és hasonlók. Sok mindennel próbálkoztam, de csak rövid ideig volt hatásuk és rátaláltam a Thor Gymre (elérhetőség: Thor). Végig csináltam egy 8 hetes edzés sorozatot (Thor Beavatás), ahol az alapoktól indultunk és rengeteg saját testsúlyos, trx-es és girja-s feladatot csináltunk, amik úgy megerősítették a törzsemet, hogy montinál már egyáltalán nem fájdul meg a derekam, pedig eddig egy óra után már csillagokat láttam. Az edzéseket azóta is folytatom, de már heti 3x vannak és picit magasabb szinten. Egyszerűen imádom! :)

Edzés után gyors pakolás és már úton is voltunk a Mátrába. Az autóúton, illetve a kipakolás közben is végig zuhogott az eső. Miután elfoglaltuk a bázist kicsit be is punnyadtunk, de csodák csodájára elállt az eső és a nap is kisütött, így kimentünk tekerni 3 órát. Elég sunyi volt az időjárás, mert mikor már kellő távolságra voltunk a szállástól újra elkezdett esni, de szerencsére terepen, fák között alig kaptunk belőle.
A mai tekerés elég embert próbáló volt számomra. Hasonló körülmények között volt a balesetem, amikor szétnyílt a térdem és még mindig elég aktívan bennem van ez a dolog. Gondolom nem kell bemutatni a Mátrát, de röviden annyit mondanék róla, hogy jó köves és esőbe csúszik minden mint a nyál. Fejben nagyon ott kellett lennem, ráadásul kontaktlencsémet is elfelejtettem berakni, így elég izgalmasra sikeredett, de ahogy mondják, minden fejben dől el. Aztán egyszer csak feltűnt egyik lefelé aljában hogy végig ki volt lock-olva a teleszkópom... Hoppá :) Utána mintha más élet lett volna. Persze azért néha elém ugrott egy-egy kő a hirtelenből, de azért más volt a tempó és a bringa is jobban megtalálta az ideális nyomot. Egyik letörés tetején, azért volt egy elég nyomulós fa, ami belógott és valószínűleg megtetszett neki a búrám vagy a bukóm és megpróbálta kisajátítani, de végül én nyertem és nem lettem fejetlen lovas.

 A mai tekerésen a csapatfelállás a következő volt: a csapat női szekciója és hű térképészünk, Alex együtt mentünk, a többiek, Buki és Miki meg nyomtak egy tempósabb kört, de sikerült összetalálkoznunk velük útközben egy kép erejére a zuhogó esőben.

Nagyon szép helyeken mentünk, iszonyat jó kis ösvényeket találtunk, már amennyit láttam belőlük és szintben is sikerült elég szépen teljesítenünk, ráadásul nagyon meg sem áztunk. Szerencsénkre csak az utolsó pár percben kapott el minket egy nagyobb zuhi, de a hajam még mindig tart. :)

Szilvi Anyum nagyon kitett magáért, erőn felül! Még otthon megfőzött mindent a csapatnak az edzőtáborra. Levest, főételt, desszertet, sós- és édes rágcsálnivalót, illetve nekem külön Panni menüt, amit gyomrom elbír :) Most mindenki jól belakva készül az esti Activity partira. Holnap újra jelentkezem! :)

Kipukkadva

Múlt hét elején szépen megterveztem fejben a heti mozgásokat. Talán kicsit túl is terveztem. Nem vagyok az a tervezős típus, de tudtam hétvégén nem nagyon lesz időm bringázni, így próbáltam úgy alakítani a dolgokat, hogy ha szombaton nem is, de vasárnap egy kisebb körre ki tudjak menni.
Elég tartalmas egy hetet tudtam le péntekig, ami a hétvégi bringa rovására is ment. Sajnos meg kell tanulnom visszafogni magamat, legalább addig amíg a vas és a magnézium szint a szervezetemben eléri az emberi értéket. Szerda kivételével minden nap volt egy hosszabb tekerés és/vagy egy funkcionális tréningem.

A szombati nap nagyon gyorsan elment, mire feleszméltem 8 óra is elmúlt és már meg is jártam Nyíregyházát, így ugrott a bringa, bár annyira nem sajnáltam, mert éreztem hogy pihennem kell, nagyon fáradt voltam. Vasárnapra ez csak fokozódott, annyira, hogy a beújított kuznyecov-féle iplikátoromon (bővebben: http://www.iplikator.hu/hasznalat.html) sikerült bealudnom, szerencsémre csak egy órát :) 

A csütörtöki országútis edzésen valamiért megint bedurrant a derekam, ezért vetemedtem eme mazochista eszközhöz, de már egy alkalom után éreztem a hatását, pedig előtte nem tudtam lehajolni se.

A mai napon se voltam egy Duracell nyuszi, sikerült ma is bepillednem napközben pár percre, de már a zabszem nagyon mozgolódott, így meglátogattam a vitorlázó repteret Robival. 

Indulásnál azért még gondolkoztam mi legyen, mert gyomrom még küszködik az életben maradásért és sokat fáj még mindig, de végül a zabszem szava erősebbnek bizonyult. Nagyon jó volt az idő, alig voltak az utakon, és hihetetlenül szép volt a táj miközben a nap kezdett elcammogni. Okosan visszafogtam magamat, csak pörgetés és öröm tekerés. Jól döntöttem. Jól esően elfáradtam, gyomrom is jobb lett a végére, ráadásul a végén kaptam egy adag házi epret is Robiék kertjéből. Köszönöm! :)

Ördögi kör

Tavaly nyár vége felé a szervezetem annyira kiürült (megint), hogy elég komoly vashiányos anemiám lett. Majdnem félévig tartó vas kúra C-vitaminnal, illetve megfelelő táplálkozással sikerült visszatornázni az értékeket, nem volt kis meló.
Tegnap megkaptam a várva várt labor eredményemet. Szerintem még senki se várta így a vérvételt, mint én múlt héten. :) Sajnos megint inkább egy karácsonyfára hajaz, de a legrosszabb érték megint a vas, illetve a vele párban járó transferrin, annak telítettsége és a vaskötő kapacitás.

Nem tudom ki emlékszik rá, de régen, a magyar tv-n ment egy gyerekeknek szóló műsor/rajzfilm. Hol történelmi eseményeket, hol az emberi testet, hol mást mutattak be érthetően. Nah, kicsit már úgy érzem magam mintha én lennék az "Egyszer volt... az élet" című rajzfilm gazdateste. :)

Az értékhez képest viszont elég jól érzem magamat! Ami csak megerősít abban, hogy Szilvi Anyu és Ildi által összeállított Aloe Vera-s, probiotikumos kúra tényleg szuperül hat a szervezetemre! Minden elfogultságomat félre téve, csak ajánlani tudom a Forever-ös termékeket (pedig én nem kicsit hitetlenül álltam hozzá). Illetve, amíg ennyire tiltakozik a szervezetem, de legyen egy kis energiám és ne kelljen minden sarkon felébreszteni, tegnaptól bővült a repertoárom a Zöldárpa porral, köszönet érte Petinek. Remélem a hatása jobb lesz, mint amilyen a szaga. :)
(A zöldárpa porról bővebben itt olvashatsz: zöldárpapor)

Vérképemre visszatérve, úgy tűnik végre jó kezekbe kerültem, itt is köszönet Petinek :) De erről majd kicsit később, ha már túl vagyok az első konzultáción.

Addig is szép napot mindenkinek és nagy drukk nekem!!!

Újratervezés...

Hét közepéig úgy volt, hogy ha idén még nem is leszek Hero, legalább Fighter lehet belőlem.
Pár hete beneveztünk a Fighter's Bike-ra csapatban, ami most szombaton lett volna, de pénteken, egy nappal verseny előtt egy véletlen levelezés folytán kiderült, hogy nem lesz csapat futam, így felszabadult a hétvégém. Gyors telefonálgatás és már le is volt szervezve, hogy délután irány Abádszalók, ahol is Karesznak besegítek végig kísérni a kis csipetcsapatát a Tisza-tó körül. Végre egy hétvége amikor teljesen ki tudok szakadni a mindennapokból.

Miután megérkeztünk, összeraktuk a 17 bringát, elfoglaltuk a szállást és már izzítottuk is a tüzet egy jó kis sütögetéshez. Engem inkább a meleg vonzott oda, de a fáradtság hamar ledöntött a lábamról.
A túra másnap, szombaton volt. Nagyon vegyes volt a társaság de egy szuper csapat jött össze, engem ki tudtak szakítani a heti monotóniából. Volt, aki utoljára egy éve ült bringán, de ennek ellenére olyan szépen és zökkenő mentesen letekerte ezt a 75 km-t, hogy én csak pislogtam. Páran meg országútival jöttek, így ők természetesen erősebb tempót mentek, de hiányolták a végére a kilométert, így elmentek még egy kis körre, aminek a vége 118 km lett.

Az út szuper volt, pár km-t leszámítva végig a tó melletti gáton mentünk jó minőségű aszfalton. Kátyúval nem is találkoztam. Elég jó tempót lehet itt menni országútival.

Az idő is tökéletes volt, nem volt kánikula, de a nap végig sütött, páran jól oda is égtek. Végig madárcsicsergés, ciripelés és a természet illata kísért bennünket, illetve a nyárfa szálló ki szösze üldözött, mint Freddy Krueger, de engem ez az apró kis részlet nem tudott kizökkenteni. Párszor azért éreztem hogy meccset vív a gyomrom és a reggeli rántotta, de végül a gyomrom nyert.

Miután visszaértünk a túrából, Karesszal kimentünk a gátra egy fél órát kocogni, hogy azért legyen egy erősebb terhelésű mozgás is a szombati napon. Hogy őszinte legyek, nem nagyon kellett utána altatni.
 
Másnap reggel az országútis különítmény felével elmentünk egy kisebb körre. Nagyon jól esett kicsit erősebb tempót menni. Egyet pislantottam és már Tiszafüreden is voltunk. Elég jó tempót mentünk, én csak raktam a montim kerekét a srácokra és vittek is. A végére összehoztunk egy 28,8-as átlagot és pont reggelire vissza is értünk, ami nekem az előző napi harc miatt elég soványka volt, de azért ültem fölötte jó ideig, hogy lemenjen.

Fantasztikus egy hétvége volt, gyönyörű tájakkal, szuper emberekkel, és egy kis mozgással. Remélem lesz még lehetőségem pár napra elszabadulni a Tisza-tóhoz. Nagyon köszönöm a lehetőséget Karesznak!

Első felvonás

Elég sokan érdeklődtök a hogylétem felől mostanában, így arra jutottam, bele csapok én is az online világ adta csodába, a blog írásba.


Elég sokan tudjátok, hogy az utóbbi években Dr House-t leszámítva, mindenféle dokinál voltam már, és rengeteg dolgot kipróbáltam, hogy újra nyeregben legyek, de egyik sem hozott változást. A vérképem idén januárra már díszesebb volt mint egy karácsonyfa és folyamatosan hőemelkedésem volt. A közérzetemről már nem is mondok semmit, kinézetről meg még annyit se!
Röviden annyit, hogy nem kellett volna semmit sminkelni, hogy bekerüljek a The Walking Dead-be mint kiemelt zombi statiszta.

Ismerős ajánlásával, és egy szakember konzultációjával belekezdtem egy 2 hónapos GAPS-diétába. A diéta lényege, hogy helyreállítja az emésztőrendszer egyensúlyát. (bővebben: http://www.gap-szindroma.hu/gaps/a-gaps-jelensegrol/)
Sajnos nálam nem hozott nagy javulást, bringa meg még kevésbé ment a húsleves alaplével, így a két hónap leteltével Szilvi Anyu segítségével dobtunk egyet ezen a kúrán. Az étrend maradt, pár gyümölcsöt már vissza tudtam vezetni a mindennapjaimba, és újabb csodaszerrel gyógyítgatjuk a szervezetemet, ami nem más, mint Aloe Vera gél, probiotikum, alap vitamin és zöldárpa, tarackbúza és lucernalevél szárított őrleményt tartalmazó étrend-kiegészítő.

Még csak egy hete kezdtem el a kúrát, de kevésbé vagyok fáradt napközben, nem akarok folyton elájulni és a közérzetem, hangulatom sokkal, de sokkal jobb!

Egyenlőre még nem nagyon bringázom, de jövő héttől már belevágok és meglátjuk hogy vizsgázik a kúra és a szervezetem.

Szorítsatok!