Változás

Az elmúlt pár hét számomra az egyensúly megtalálásáról szólt. Megpróbáltam rálelni arra a középútra ami még nem terheli le nagyon a szervezetemet, mert ebben a pár hétben a munka és egyéb teendők miatt nem sok idő volt a pihenésre, illetve a Bánki verseny környékén újra kijött az allergiám, erősebben mint eddig szinte bármikor, így az edzéseket sajnos le kellett csökkentenem. Sajnos annyira rossz lett a helyzet a végén, hogy a kézfejem annyira kiütött, hogy a sebek miatt már a kormányt se tudtam nagyon fogni, így csak hétvégente mentem ki kisebb körökre, hogy a lábam azért emlékezzen, mit is kéne majd csinálnia. Három hét után kezdett is javulni, mára már szerencsére szinte a teljesen tenyeremen van bőr, újra.
Ebben a pár hétben rengeteg változás ért, több fontos döntést meg kellett hoznom. Ezek között voltak jó és örömteli dolgok, illetve nehezebb, fájdalmas dolgok is. Hogy őszinte legyek, az allergiám újabb fellángolása is erősen megviselt, de biztató volt, hogy a gyomrom kezdi magát jól érezni. Néha még megviseli akár egy gyümölcs is, de nem ez a jellemző, hanem tényleg azt érzem, hogy egészséges keretek között már szinte bármit képes vagyok megenni és ritkábban fáj és be is fogadja a gyomrom.

Még április elején beneveztem az I <3 Balaton maraton közép távjára remélve, hogy júliusra kicsattanok az egészségtől és a betegségnek nyoma se lesz. Sajnos ez az elképzelés nem teljesült. Sokat gondolkoztam, hogy rajthoz álljak e, mert az elmúlt 3 hétben igaz hogy funkcionális edzésekre lejártam, de csak hétvégente ültem bringán. Végül úgy döntöttem lemegyek, megnézem, elindulok és ha úgy érzem sok, vagy rosszul leszek még mindig ki tudok állni. A csapatból csak Buki nevezett rajtam kívül. Megbeszéltük, hogy már szombaton, egy nappal verseny előtt lemegyünk Balatonra kicsit átmozgatni, pihenni, nyaralni és majd vasárnap reggel átmegyünk Balatonföldvárra, a verseny helyszínére. A Laciék meg szombaton valamikor utánunk jönnek. Nagyon jól telt a szombati nap, még strandra is sikerült lejutni késő délután, bár kicsit cidri volt strandolni, de bevállaltuk. Sajnos a szombat estéről már nem mondható el ez. Nem sokat pihentünk, aludtunk hála a kis hajnali csipet-csapatnak, akik fél4től nagy nehézségek árán egyesével visszataláltak éjszakai-hajnali rapportjukból. Karikás szemmel és pár órás alvással Bukival útnak indultunk Földvárra - én személy szerint szinte végig aludtam az utat. Nem igazán éreztem úgy, hogy rajthoz kéne így állnom. Se lelkileg, se fizikailag nem voltam a helyzet magaslatán, akár csak Buki. A rajtcsomagot átvettük, visszamentünk az autóhoz és innentől már ment minden automatikusan, gondolkodás nélkül és azon vettem magam észre, hogy a rajtban állok. Még mindig úgy éreztem, hogy kitolom a bringám a kordon túloldalára, de egyszer csak megszólalt a jól ismert "Fireeeee!" és már toltuk is neki. Nem ment rosszul, de még mindig nem akartam a versenyt. Az első 10-15 km úgy telt el, hogy azon gondolkoztam hol kéne kiállni és visszacsorogni a rajtközpontba, pedig nem fájt semmim, nem is ment rosszul, csak úgy éreztem valami eltört bennem. Nyomtam tovább a pedált és már nem gondolkoztam. Néztem a tájat, ittam, hűtöttem magamat, néztem a letekert kilométerek, hogy telnek. Elég jó helyen álltam, csak hárman voltak előttem, amiből egyik kollegina nem az én kategóriámba tartozott, így dobogós helyen álltam, mögöttem jóval lemaradva a negyedik helyezett leányzó.
Jó volt a szervezés, a pálya, kibírható volt a meleg is. Aztán az első frissítő után egyszer csak szembejön velem egy versenyző társ, hogy merre van a pálya. Kiderült hogy a leejtő alján lévő kereszteződésből eltűntek a jelzések és három opció is volt a tovább haladásra. Pár perc tanakodás után halljuk, hogy motor közeleg, a felvezető motoros az, akit az hosszú táv első két helyezettje követ, ők is eltévedtek. Útba igazított minket a motoros és irány tovább. Hirtelen arra lettem figyelmes, hogy mindenkit hátba csapok, annyival gyorsabban megyek, pedig emelkedett az út. Nem sokkal később utol értem egy, még a rajtban lenyomott kolleginát. Kezdett összeállni a kép, eltévedtem. De hol, mikor? Mindegy, lényegtelen, magamra kell figyelni, hogy hogy bírom és sokat inni, és megyek is tovább. Nem sokkal később jól ismert érzés kerített hatalmába. Defekt. Kivételesen első defekt. Megcsináltam, nagy nehezen sikerült fölpumpálnom, bár elég fájdalmas volt, mert az allergia miatt az egész tenyerem, kézfejem még mindig seb volt. Berakom a kereket, meghúzom a gyors-zárat, és auuuu! Tárcsával kivágtam egy darabot az ujjamból. Szép, nem baj, tovább, az idő szép, a táj szép, a kezem nem, de ki látja. Se a defekt, se a kis malőr nem szegte kedvem. Nem volt számomra fontos, minden mindegy volt, csak tekerjek egy jót és érezzem jól magamat, kizárni mindent és így is tettem. Végül beértem a célba és jól éreztem magamat, jól voltam, nem kaptam napszúrást, nem száradtam ki, nem merültem ki, egyben voltam, nagyjából. Buki már bent várt rám, azaz a slusszkulcsára. Ekkor éreztem csak, hogy szépen elfáradtam, sokat kivett belőlem a meleg, de jól voltam! Boldog voltam, hogy Bánk nem ismétlődött meg újra, ami azt jelentette számomra, hogy Bánk csak egy egyszeri alkalom volt, amit a nagy kánikulának tudható be és nem a szervezetem tiltakozásának. Izgatottan bár nem, de vártuk az eredményhirdetést, hogy dobogóra álljak. Kihívták az első két helyezettet, de aztán más név hangzott el a harmadik helyre. Értetlenkedve álltunk, hogy mi is történt. Szerencsére volt kinyomtatott eredménylista, amit gyorsan megnéztünk és akkor derült ki, hogy amíg én gombásztam az erdőben valahol nagyon máshol, még egy kollegina elém került.

Nem bántam semmit a versenyből, mert élveztem, jól esett és nem azért indultam el végül és mentem végig, hogy ott álljak a pódiumon, hanem hogy szeressem és kapjak egy visszajelzést a szervezetemtől, hogy ő szereti e és szerette.

A rákövetkező héten (múlt héten) csak funkcionális edzésre mentem le, mert kezem bár elkezdett javulni, de még mindig több volt a sérült rész rajta, mint az ép így hagytam regenerálódni és fáradt is voltam minden téren.

Szombatra, csapatépítés gyanánt megbeszéltünk egy jó kis tekeréssel egybekötött mozizást. Sajnos csak ötünknek volt jó az időpont, de így is élvezetes volt. Az időjárás nem igazán kedvezett nekünk, így el is toltuk 1-1,5 órával az indulást, addig meg pancsoltunk egyet Jucusnál a medencében.

Hogy őszinte legyek, nem igazán akartunk kimászni a medencéből, de kis késéssel csak útnak indultunk, hogy meghódítsuk a Hármashatárhegyet. Jucunak és nekem külön volt egy motiváló tényezőnk, aki szemfüles kitalálja a lenti képből. :)
Nagyon meleg volt, kánikula. Ráadásul a Fenyőgyöngyénél nem sokkal az érkezésünk előtt esett is az eső, mert minden vizes volt és a páratartalom is az egekben volt, harapni lehetett a levegőt. Mire felértünk az Árpád kilátóhoz olyanok voltunk mintha most szálltunk volna ki Jucus medencéjéből.

Zoli volt a túravezetőnk, nagyon jó kis ösvényeken vitt minket, bár egyből az első leejtőzésnél eldefektelt (végre nem én). Útközben elkezdődött a Világok harca is. Csak úgy cikáztak a villámok és folyamatosan dörgött az ég. Nem is sikerült megelőznünk az esőt, a tv toronyhoz vezető murvás emelkedő alján el is kapott minket, bár nem hiszem, hogy kevésbé lettünk volna vizes ha nem esik a párás idő miatt. Lefelé újabb kihívás, leállítani a folytonos félelmet, és kizárni a rossz gondolatokat, amik folyton előjönnek ilyen időben (a baleset óta). Sikerült! :) Gurulás Margit hídhoz, bepakolás és irány vissza a bázisra, Jucushoz egy kis medencézésre még mozi előtt, majd Minyonok.
Nagyon jó napot zártunk. Volt benne minden, ami kell. Nagyon élveztem a lefeléket, kicsit sem volt szokatlan, pedig teljesen másképp reagál mindenre, köves emelkedőket szépen veszi be, jobban, mint gondoltam. Nem bántam meg, szuper vele az élet :)
Másnap még Apuval meglátogattuk a Kis Rigó vendéglőt. Aszfalton is szépen teljesített, bár lábaim be voltak állva.

Következő verseny most hétvégén lesz a 24 órás mtb verseny Zánkán. Végre nem négyen csajok fogunk küzdeni a többi hat fős csapat ellen, hanem összejöttünk hatan, így valamivel több időnk lesz pihenni. Addig meg mindenki járjon el valami esőűző táncot, mert nem fest túl jól az előrejelzés.

Hullámvasút egy kis balatoni lázzal

Bánki verseny után meglepően jól éreztem magamat. Szinte majd kicsattantam az erőtől, de ennek ellenére sikerült visszafognom magamat és egy laza hetet nyomtam végig mozgás szempontjából. Sajnos gyomor ügyileg ez nem sikerült. Hétfőn úgy gondoltam, hogy hú de jó, én már mindent meg tudok enni, akkor töltsük vissza a szervezetemet egy kis tésztával, persze kizárólag durumtésztával. Rossz döntés volt. 4 órás vajúdás és magzat póz után, sikerült annyira összeszedni magamat hogy bemásszak az ágyamba. Ez a kis kísérletezés rányomta a bélyegét az egész hétre. Péntekig szinte fényevő voltam. Bármit ettem, ami előtte már nem okozott gondot, most azzal is megszenvedtem és teljesen elvette minden energiámat, szinte csak kóvályogtam, ráadásul aludni se nagyon tudtam.

Pénteki funkcionális edzésen már éreztem, hogy az erő nem velem van, fejben is valahol nagyon máshol jártam, majdnem meg is lett az böjtje. Utolsó előtti ismétlésnél rosszul vettem fel a rudat guggolásnál és a negyedik felállás közben sikerült picit megtáncoltatnia és majdnem rám esett, de hero voltam és valahogy megmentettem a helyzetet (szerencsére többiek nem látták:) ).

Hétvégén ismét Karesszal megtúráztattuk a Trek bringákat. Zánkán volt egy rendezvény, ahova pár elég csinos darabot levittünk. Szombati nap elég sűrű is lett, ment a pörgés egész nap, de legalább Balcsin voltam, kint a szabadban és az idő is szuper volt, már amikor nem ment el a nap és jött a jég korszak. 

Vasárnapra Bukival lebeszéltünk egy laza tekerést országúton, így két legyet ütöttem egy csapásra plusz Bukit :) Elvihettem az egyik Domane-t egy tesztkörre és végre gyűjtöttem pár km-t a héten. Formámat sikerült megint magabiztosan hoznom, míg kitoltam a bringát szállásról, már meglett az első harci karc és a lánc nyom is a vádlimon. Akkor indulhatunk is.

Keléskor azért még bepróbálkoztam Bukinál, hogy hú de korán van, hideg van, szél fúj és különben is, de a lelkiismeretem nem engedte volna, hogy elkummantsam a tekerést. Amúgy tényleg elég hideg volt és a szél is rendesen fújt, de a nap sütött, én meg bringán voltam, így számomra minden kerek volt. Zánkáról kiérve egy kis pörgetés után megcéloztuk a tihanyi apátságot, legalább felfelé nem fáztam. Elég szép volt így kora reggel a panoráma.

Miután mindent megnéztünk, gyönyörködtünk, szétfagytunk mehettünk is tovább. Örültem azért, hogy a hét eseményeihez képest elég jól pörögtem a lábaim. Jó volt a Balcsi mellett tekerni, nagyon nyugis volt és szerencsémre az idő is kezdett melegedni. Almádinál még nézelődtünk egyet aztán irány vissza Zánka, mert délelőtt még volt program, a helyi erőket is elvittük egy körre Tihanyhoz. 

Visszafelé annyi előnyünk volt, hogy alig volt szembe szél, inkább csak oldalt, az meg szinte átfújt rajtam. :) Visszaérkezve Buki még elment egy körre, hogy meglegyen a 4 óra tekerése, én meg siettem összerakni a bringákat 80 kilcsivel a lábaimban. Karesszal gyorsan össze is raktuk a bringákat, indulásra készen a csapat. A táborból kiérve Buki már hívott is, hogy teljesítette a napi penzumot és csatlakozik a fagyi osztagunkhoz. A csipet-csapat rajtja után nem sokkal végre éreztem, hogy valamit már képes befogadni a gyomrom így dél magasságában, így a csoda szezámmagos szeletemet be is nyomtam. Tihanyhoz érve egyből megcsapott minket a levendula illata, akkor volt a Levendula Fesztivál és mindenki szorgosan szedte mint a gyapotot :) 

Felérve egyből 10 fokot hűlt érzésre a levegő, nálam persze semmi meleg, vagy plusz ruha nem volt, így boci szemekkel néztem körbe kitől/kiről lehetne valamit elkunyizni. Szerencsére Karesznál volt egy plusz felső, amit megkaptam, de még így is elég cidri volt az idő. Bukival egymásnak háttal állva próbáltuk melegíteni magunkat kisebb sikerekkel.

Viszont a nap fénypontja, hogy találtunk egy olyan fagyizót ahol glutén- és laktózmentes fagyikat is árultak. Én egyből bevállaltam két gombócot is, aminek a fele le is ment és csak fél óra után érezte meg kicsit a gyomrom, viszont szuper finom volt!!!! Tihanyból hazafelé a macskaköves részen jöttünk le, amit a Domane-en meg se éreztem. Egyáltalán nem rázott, mintha tükörsima aszfalton mentem volna, szuper volt! 

Egy rövid szakmázás :) A Trek Domane-be egy IsoSpeed nevű "rendszer" van, ami a rezgések elnyelésére szolgál, Cancellara ezzel nyerte a Paris-Rubaix-t. Ez a rezgéselnyelő rész a nyeregvázcsövet öleli körül, így csillapítva az úthibákból adódó ütéseket. A macskakövön úgy ment mint kés a vajban, semmit nem éreztem meg belőle és hihetetlen kényelmes volt mind mászásokkor, mind egyenesben. Nekem nagyon bejött! Akit esetleg jobban érdekelnének a részletek a Velo.hu-n olvashat róla egy cikket, ami elég profin összefoglalja az előnyeit, tulajdonságait, stb (cikk: http://velo.hu/a-rossz-utak-kiralya-trek-domane.html).

Ezen a héten a pihenés és a regenerálódás folytatódott, nem éreztem, hogy a szervezetem összekapta volna magát így kapott még egy hetet. Nekem ez a legnehezebb, hogy figyeljek ezekre a visszajelzésekre, és ne nyomjam el, vagy vegyem félvállról, hogy majd úgy is elmúlik. Sajnos az allergiám szinte atombombaként kirobbant hétvége felé, így újra doki, újra lóadagnyi gyógyszerek, persze erősebb mint eddig, újra kényszer pihi. Sajnos ez most nem igazán segített a gyomrom regenerálódásában, de ha lassan is, javulok. Ezt a hetet még megkapja a szervezetem pihinek, de ajánlom neki, hogy jövő hétre összeszedje magát, mert ennél többet én már tényleg nem tudok csinálni és az igazat megvallva mennék, tekernék már nagyon, nem csak turistáskodni, hanem élvezni a terepet!

Rég jelentkeztem, amit párotoktól szemrehányóan meg is kaptam, így az elmúlt két hét mozzanatait, már amennyire emlékszem, ennek nyomására próbálom bepótolni. Nem lesz rövid! :)

Június első hete mozgás szempontjából kicsit visszafogottabb volt, sikerült nem széthajtanom magamat, napi egy edzésnél megálltam kivételesen, de a hétvégét azért kihasználtam, hogy hosszút menjek és meglátogattuk Pap-rétet kedvenc edzőpartneremmel, Apuval és az országútimmal. Néhol nem igazán pörögtek a lábaim ezekkel az áttétekkel, de végre jól esett, jól ment a körülményekhez képest és kell néha ilyen is.

Szombaton (júni 6) a csapat apraja-nagyja hivatalos volt csapattársnőnk, Orsi lagzijába. Még egyszer gratulálok Nektek és nagyon sok boldogságot és közös élményt kívánok Nektek! :) Nagyon hangulatos buli volt, bár kicsit sokat szakmáztunk, de jövő évre újabb projektet tűztünk ki, amin remélem végre én is ott lehetek! Ha így javul a vérképem és a szervezetem, akkor úgy tűnik, meglesz.

Vasárnapi nap újra Dömsöd volt az úti cél, kontroll a friss vérképpel. Azért én is végig néztem és összehasonlítottam az előzővel, illetve mindenki legjobb barátját a google-t is segítségül hívtam, amiből kiderült, hogy tartós tejet már ne vegyek, de jobbak az eredmények. :) Hasonlók voltak amúgy az érzéseim, mert gyomrom rengeteget javult, már kevesebbet fáj, sikerült pár új dolgot visszavezetni, amitől úgy érzem, hogy szinte már mindent ehetek. Illetve a fáradtság/kimerültség érzés is rengeteget javult, de még mindig sokat kell pihennem egy átlagos nap után is.
Kontroll eredménye: jó úton haladunk, szerencsére nem alakult még ki az autoimmun betegség, de nagyon oda kell rá figyelni és felturbózni a szervezetemet s.o.s-ben, mert hiába jobbak az eredményeim, még mindig azt mutatják, hogy az immunrendszerem ezerrel pörög és bármikor kialakulhat, és sajnos a vörösvérsejtemet még mindig zabálják. Plusz pár dologgal ki fog még egészülni a napi tabletta had, illetve majd 2 hetente kell mennem kontrollra a megelőzés miatt, de legalább végre úgy érzem, jó úton haladok és tényleg kezdek jobban lenni!

Ezennel elérkeztünk a múlt héthez. Múlt hetem se volt erős, egészen vasárnapig, amikor is a csapat egy része ellátogatott a Bánk Terepfesztiválra, de ne rohanjunk ennyire előre. Nagyon jól éreztem magamat egész héten, erősnek és egyben éreztem magamat. Funkcionális edzéseken is egyre nagyobb súlyokkal dolgoztam, kevésbé fáradtam el, pörgetők után nagyon gyorsan regenerálódtam, Gellért hegyet is meghódítottam szerdán és várakozáson felül ment. Azt hittem, hogy csak rugdosni fogom a pedált és végig szenvedek egy kört, majd haza megyek, de nagyon jól esett, magamhoz képest haladtam is és fél órát elkörözgettem ott. Már nagyon vártam Bánkot, hogy élesben is lássam, mennyit javultam.

A szombati napom pihenéssel telt. Sikerült a 35 fokban a Kopaszi gáton bealudnom a napom. Estére úgy néztem ki, mint egy rák, bár barátnőm megdicsért milyen jó színem van, de nem hittem neki. Este gyors pakolás, bringa előkészítése, szénhidrát töltés és alvás. Másnap reggel tőlem indult a kis csipet-csapat Bánkra, amit Szilvi, Miki, Buki és én alkottunk. Reggel még jött egy rövid és tömör üzenet Bukitól: "kontaktlencse!" :) A maraton rajtja 11:00-re volt kiírva és előzetesen 50 km volt a táv, ami módosult kb. 11:30-as indulással és 65 km-re. Egyik se volt túl kellemes, mert a fél órás bemelegítésünk így nem ért semmit, illetve azért nem mindegy hogy kánikulában, illetve az én kis roki üzemmódomban most 50 vagy 65 km-t kell letekerni.
Elrajtoltunk. Szilvivel együtt mentünk az első körön, folyamatosan előzgetve egymást, jó volt hogy nem kellett egyedül mennem, bár az elején szerintem ő nem így gondolta, mert nem sokkal rajt után, amikor befordultunk terepre nyomtuk a tempót és egyszer csak hirtelen leborítottam balra a másik nyomra, Szilvi meg gyanútlanul ott maradt, csak hogy belógott egy brutál vastag tüskés bokor, amit Szilvi már csak hessegetni tudott. A pálya minőségre nagyon rossz volt. Tele volt belógó tüskés bokrokkal minden magasságban, így állíthatom, hogy egy kevés mindenkiből maradt a pályán. :) Voltak olyan részek ahol mellkasig érő fűben kellett tekerni, amit mi jártunk ki először, de legalább a csalán bokrok motiváltak a jobb tempóra.
Első körről Szilvivel együtt értünk be. Engem nagyon meglepett. hogy így bírtam, de sajnos elkiabáltam magamat. Terepre befordulva még mindig minden jól ment, de egyszer csak azt éreztem, hogy rugózik a bringa. Lenézek, defekt. Jó. Leszállok, gondoltam ez biztos csak lassú defekt, fújok bele és jó lesz. Pumpálás pipa, megvolt az első pörgető, nyeregbe pattanás és GO! Pár méter után érzem megint rugózik, aztán kopp egy felni. Félre álltam, sajnos árnyék sehol nem volt, így a tűző napsütésben és legalább 35 fokban szervizelhettem. Ráadásul rengeteg szúnyog volt ott és azt a kis mennyiséget is kiszívták belőlem ami volt. Szerencsére pont voltak ott és nagyon segítőkészek voltak. Amíg beraktam a pótbelsőt, kerestem a tüskét, addig megfoltozták a belsőmet és a pumpálásban is segítettek szerencsére. Készen vagyunk, újra pattanás nyeregbe és mehet tovább a buli. Szilvi ekkor már nagyon messze lehetett, de nem baj, akkor csak tekerjük végig egy erős tempóban. Tíz perc után éreztem itt gondok vannak. Nagyon megsütött a nap és kezdem egyre rosszabbul lenni, de nem baj, menni kell, fel nem adom. Amikor már csak 17 km volt hátra nagyon beütött a napszúrás. Többször is meg kellett állnom lefeküdni az avarba, mert egyszerűen nem tudtam tovább menni. Voltam már rosszul, kaptam már napszúrást is, de ilyen még nem volt. 5-10 km így telt el. Lefekvés, oké jobb már, felkelés, tovább menni, állj, lefekvés, jobb, bringára, tovább .... Egyszerűen nem tudtam elképzelni hogy fogok így egyáltalán beérni. Aztán jött egy lazább aszfaltos rész, bal kanyar terepre, frissítő, tovább. Aztán jött a jól ismert érzés. Csak nem megint rugózik a hátsó, de igen, priceless, nem baj. Ki a belsőt, tüske keresés, foltozás (bár nincs az a karma, ami harmadszorra is kiszúrja a kerekemet), fel a külsőt, pumpa-pihi-pumpa-pihi-pumpa, aztán visszamásztam a nyeregbe mint Micimackó és indulás. Persze mindezt tűző napon, mert sehol nem volt egy kis árnyék sem. Volt még pár kritikus rész, nem is igazán van meg az egész második kör fejben, de már vártam mikor érek arra a részre ahol megváltó aszfalt felirat van: "8 km van hátra". Útközben volt elhaladtunk egy kis tó mellett is, ami nagyon csábított így második körben kitikkadva, de nem mertem megállni hűsölni egyet, mert akkor tuti nem megyek tovább! :)
Már egyre közelebb értem a hőn áhított ponthoz, amikor megint csak elkezdett kígyózni a kerekem. Naivan azt hittem elég lesz ha maxra felpumpálom, mert volt még benne egy kis szufla (nem úgy, mint bennem). Pumpálás pipa, Popeye alkar pipa, 85. pörgető pipa, nyeregbe. Végre jött egy kis lefelé, de egyszer csak érzem, nagyon szeret ez a karma, nem baj, már csak fel kell kanyarodni jobbra a megváltó aszfalt felirathoz és megoldom, innen már nincs visszaút, 8 km-t akár kúszva is! Jobbra befordulva (esetemben felfordulva) pár méter után kopp egy felni. Lemászás nyeregből, kereket ki és ekkor jött Robi és egy szintén segítőkész fiatalember. Kezembe nyomtak egy üveg vizet, hogy én csak azt igyam meg szépen, ők addig megcsinálják. Valószínű már látszott, hogy kicsit lóg a bundám. Nagyon jól esett a víz. Sajnos én csak izot vittem, frissítőn is csak izo volt, így hűteni se tudtam magamat, meg azért a gyomromnak is jót tett volna néha pár korty víz, mert nem igazán tűrte jól ezt a kiképzést. Életmentő volt számomra a fiúk kerékcseréje, de itt már nem foltoztunk, és be is jött nem lett újabb defektem az utolsó 8 kilométeren. Köszönöm mindenkinek segítséget, a buzdítást, szurkolást, az életmentő vizet, nem hiszem, hogy beérek nélkületek! :)

Beérve egyből mehettem is eredményhirdetésre. Szilviék már megőszültek az aggodalomtól, de ahogy látták mindenem megvan, ráadásul a helyén is, egyből fülig érő mosollyal vártak.
Szilvi és Buki az aranyat, míg Miki és én az ezüst érmet vihettük haza.

Eredményhirdetés után viszont végre csobbanhattunk egyet a Bánki tóban. Szuper volt! Nem volt sokkolóan hideg, se pisi meleg. Pont jó volt, bár szerintem engem abban az állapotban különösebben egyik se izgatott volna. Haza út számomra gyorsan eltelt, kettőt pislantottam és már nálam is voltunk :) Bringám beraktam a sarokba és megmondtam neki, hogy most ott marad, amíg el nem gondolkozik a hétvégén. Összességében jó volt és jól is mentem szerintem, amíg fejbe nem vágott a 35 fok, bár igazat megvallva nem éppen ilyen formában vártam a visszajelzésre, de túléltük, és végig nyomtam, ez is megvan.

Most nekem egy jó ideig nem lesz versenyzés elvileg, de a bringát nyomom tovább töretlenül, illetve a kezeléseket. Úgy tűnik ez a lassan félévnyi kúrák és kivizsgálások hada kezd célba érni. Már nem érzem, hogy egyedül lennék ebben, hétről hétre érzem a változást, javulást és kapom is a visszajelzéseket Tőletek is, hogy igen, jó úton haladok.

Shopping, kondi és miegymás

A múlt hetemet megpróbáltam rekreációsra venni, de a hétvége felé megint kezdtem begyűjteni a napi edzés számokat, amit meg is éreztem már vasárnapra, amikor is megint dupláztam.

A krumplis diéta gyomor ügyileg elég jól sikerült, viszont egész nap csak kóvályogtam, nem igazán biztosította a napi kalória mennyiségemet. Edzéseken néha már nem is tudtam hol keressem a vérnyomásomat, de ennek ellenére meglepően jól mentek. Funkcionális tréningen volt ahol múlt héthez képest emeltünk a súlyon, persze nem saját belátással,(csak egy picit...) :)

Szombaton fájdalmasan korán keltem. Miután sikerült magamhoz térni így fél 6 körül, irány Szilviék. Még hét elején megbeszéltük, hogy kifosztjuk a közelükben lévő piacot, mert ott egy helyen minden kapható amit az 5 napos diéta után ehetek majd. Elég jól sikerült. :) Mondjuk így a krumpli diéta  második napján az első dolog ami megcsapott a piacon az az eper illat volt. Mikiék jól ki is nevettek, mert úgy kiszagoltam, hogy szinte nem is volt eper a pár méteres körzetünkben, de én mindenhol csak azt éreztem. Kicsit kínzás volt.
Első állomásunk a bio bolt volt, amit szinte szó szerint kifosztottunk. A pultot sikerült roskadásig tele pakolni. Vettem tápióka gyöngyöt és hajdinát a zab helyett, fasírtport (mindenféle zöldségből), igazi kókusztejet (ez még csak főzve mehet), zöld teát egy kis turbózásnak és pár fűszert is.

Szerencsére a zab helyett több elég jó helyettesítőt is találtunk. Egyik a tápióka volt, amit Szilvivel még edzőtáborban kísérleteztünk ki, hogy jó-e nekem, és bevált. Aki nem ismerné a tápióka gyöngyöt, röviden annyit róla, hogy kőkemény szénhidrát forrás ( 0g a fehérje és zsír tartalma), ami azért nekem az edzések mellé a mostani tiltólistámmal kész főnyeremény. Nem mellesleg antibakteriális hatású, tisztítja a vért, segíti a máj és vese működését és gluténmentes!
A bio bolt után volt még pár állomásunk, vettem natúr aszalt gyümölcsöket (nem az agyon cukrozottat), vega milket ami glutén és laktóz mentes italpor, ha valami tej szerűre fájna a fogam. Nem mondom, hogy kellemes volt haza cipelni, felért egy jó kis girja cipeléssel maratoni távon :) Kicsit hajaztam azért egy málhás szamárra, de derekam meg se érezte, hála Misi instrukciójának: "Panni, feneket be!" :)

A kis szombat reggeli shoppingolásom után hazaérve egyből ugrottam is bele a bringás ruhámba és irány Esztergom. Dömörkapu felől vettük irányba, hogy azért legyen benne egy kis kihívás, illetve a forgalmat is elkerültük így. Szerencsére Apum személyében volt felvezetőm majdnem Pilismarótig, bár a pénteki edzés guggolásai nem csaltak őszinte mosolyt az arcomra az emelkedőkön.

Az idő szuper volt, az önfeledt bringázást csak egy-két elmorzsolt könnycsepp zavarta meg pár pillanat erejéig, míg újra éreztem a lábaimat.
Lefelé azért én még kicsit hűvösnek éreztem az időt, de szerencsére velem volt az szuper mellényem, amit jól szuperált az első bevetésén. Köszönöm Robi!

Pilismarótnál kiérve a főútra szembe kapott a szél, ami újabb néma könnycseppeket eredményezett, de szerencsére hamar Esztergomnál találtam magamat. Miután megérkeztem próbáltam valami nyújtáshoz hasonlót improvizálni kisebb-nagyobb sikerekkel és jött a jól megérdemelt párolt póréhagymás főtt burgonyám. Barátnőm, Niki vizslái egyből kiszúrták, ahogy szisszent a kajás dobozom fedele és szépen leültek 5 centire az arcomtól. Az első kanál után már belebújva szagolták mit is eszem, de nem aratott nagy sikert, mert azzal a lendülettel fordultak is el és irány egy másik gyanútlan piknikező család. Pedig elég nagy kunyizógépek. Időközben Bodzi visszajött és leült velem szembe. Tudni kell róla, hogy ő a fő kaja gép és állandóan csorog a nyála. Nah, sikerült úgy végig néznie az ebédemet, hogy semmi, még egy csepp nyálat sem csorgatott el. Azért ez már elég kemény kritika. :)

Vasárnap délelőtt még bevállaltam Misivel a saját edzését a teremben, persze rám szabva csaj súlyokkal. Persze a guggolások most sem maradtak el, de már sikerült elég szépen leguggolni és a tárcsák csak jöttek egymás után. Utolsó feladat pörgetőként a múlt héten megismert 3 részből álló rope volt növekvő ismétlés számmal. Az ismétlés szám 5, 10, 15, 30 volt, ami hála égnek módosult 20-ra (imám meghallgatásra került). Nagyon jó volt, de rá kellett jönnöm, hogy azért edzés után, túl a traumán, jobban szeretem a gyakorlatokat mint közben, főleg a haskereket. :) Még pár hónap és így fog menni: haskerék high level Az edzés itt még nem ért véget. Jött a jól megérdemelt nyújtás SMR hengerrel, ami számomra fájdalmasabb volt mint, maga az edzés.
Jól elszaladt az idő és már mentem is Bukival egy kis átmozgatós bringázásra. Szerencsére nem kellett győzködni, hogy nekünk most elég lesz a Margit-szigeten körözgetnünk 1-1,5 órát, hála az előző napi legénybúcsúnak. Jót tett a lábaimnak ez a kis bringázás, még ha közben nem is gondoltam így párszor.

Ma reggel újabb vérvételre kellett mennem, hogy megnézzük hogyan reagál a szervezetem a most kapott dolgokra. Kíváncsi vagyok az eredményekre. Kicsit túlbuzgó volt az asszisztens nő így kora reggel és sikerült úgy megszúrnia bikából az eremet, mintha darts-ozna. Ennek köszönhetően nem is sikerült egyből eltalálnia, de hála égnek a nem mindennapi lélekjelenlétének köszönhetően korrigálta egy-két laza csuklómozdulattal az eremben, Hallelujah! Utána közölte, hogy nagyon szorítsam rá a vattát, nehogy bedagadjon a már akkor 2x akkorára dagadt karom. Mire beértem munkába, úgy nézett ki szegénykém, mintha lecsúszott volna a mumpszom a karomig. Azért el tudtam volna képzelni, valami finomabb ébresztőt is hétfő reggelre.

Szerencsémre ma teljes pihenő napom van, megszavaztam magamnak. Szép napot és drukk most is nekem! :)

Újabb tabu

Sajnos a szervezetem legyengülése miatt pár új dologra allergiás lettem, illetve az eddigiek jócskán felerősödtek, így a reakciójuk is. Hiába eszem tisztán, mindenre kiütök és gyomrom is megfájdul tőlük. Lassan tényleg fényevő leszek. :) 

Mostani állás szerint a hús/zöldség leves mellett elkezdtem reggelente zabkását is enni. Semmi extra dolgot nem tettem bele, csak aszalt gyümölcsöt vagy banánt egy kis fahéjjal és kókuszreszelékkel (Szilvi Anyutól lestem el). Isteni finom kókuszreszelékkel, próbáljátok ki! Illetve figyeljetek arra, hogy előző nap este áztassátok be hideg vízbe úgy, hogy ellepje és reggeli előtt mehet is bele minden finomság.

Az éjszakai erjedés közben vegyi átalakulás megy végbe a beáztatott zabpehelyben melynek köszönhetően könnyebben megemészti a gyomor, nem terheli meg.

Visszatérve a jelen állásra, sajnos nekem a zabkását, illetve a zabot bármilyen formában mellőznöm kell most jó ideig, mert a méz és egyéb dolgok mellett sajnos ez is erős allergiás reakciót váltott ki. Viszont helyettesíthető hajdinával, de előtte újabb diéta 5 napig. Bár csak annyi lesz a változás, hogy kiesik a fincsi reggelim a levesekkel együtt és bejön a krumpli (krumplit megfőzni, párolt póréhagymával és rozmaringgal vagy ánizzsal ízesíteni), illetve zöldség turmix (2db répa, 2db cékla, 2db alma, 1/2 zeller).
Kíváncsi vagyok hogy fog reagálni erre a szervezetem. Most viszont irány a piac, rettegjenek a kofák, mert jövök! :)

Mátrában a csipetcsapat - utolsó nap

Mai nap verőfényes napsütésre ébredtünk, bár nekem a kelés nem igazán esett jól, visszahúzott az ágy. Éjszaka még leesett egy kis eső, ami később pár helyen megdolgoztatta a technikai tudásunkat, de jó volt végre egy nap, hogy nem esőben indultunk el. Ma is két csapatra oszlottunk. A mi csapatunk terepen teljesítette a napi penzumát. Indulás előtt még Bukiék szóltak, hogy most kapcsoljam ki a lock out-ot és hozzá ne merjek nyúlni.

 Az elmúlt napok esőzései miatt minden nagyon csúszott, illetve pár helyen szépen összeállt agyagossá a sár és szinte csak egy helyben tekertünk, de nagyon jó kis technikás ösvényeken mentünk. Ez alatt a pár nap alatt szinte mindenki esett azért egyet-kettőt csak az íze kedvéért, amit a mai tekerésig én büszkén meg is úsztam, de két helyen sikerült elcsúsznom gyök kettővel. Az első csúszás helyét elég gondosan kiválasztottam, mert egy hatalmas tüskés bokorba sikerült fenékkel landolnom. Megvolt a napi akupunktúra. Második már kicsit profibban sikerült, kormányon is átléptem így minden porcikám megúszta.

Útközben megálltunk frissíteni egy turista háznál, ahol Alex egyből kiszúrta a pálinka felhozatalt, bringám meg vandálkodott egyet és felborította a kukát így hamar tovább álltunk. :) Jórészt egy-nyomsávos köves, gyökeres csúszós részeken mentünk ami jól megdolgoztatott ma is mentálisan, de tetszett nagyon. Amúgy az első csúszás pont egy ilyen bevillanásnál történt, így próbáltam mindenre gondolni csak az esésre nem, de végül sikerült.

Mászás ma is volt bőven, bringa cipelés is a sok kidőlt fa miatt, de jó napot zártunk. A mai túra zárásaként felmásztunk a sípálya tetejére, ahonnan elég szép volt a kilátás. Alex életét kockáztatva felnindzsázott spd cipőben a felvonó egyik oszlopára, hogy csináljon egy profi fotót, ami sikerült is és mentőt se kellett hívni hozzá.

Hazaértünk, kellően elfáradtunk, lemostuk a bringákat, volt dínom-dánom és már Pesten is vagyok újra. Jó volt ez a pár nap. Őszintén bevallva kicsit féltem előtte, hogy fogja bírni a szervezetem a mászásokat, szintet, mert nem nagyon mentem még idén, én sajnos még alig ehetek és tudok enni bármit is, de Szilvi Anyu gondos odafigyelésével és panni-menüjével, illetve többiek biztatásával meg se kottyant. Persze nekem a tegnapi nagy mászás sajnos kimaradt, de nem is baj, legalább pihent egyet a szervezetem. Amúgy már kevésbé vagyok fáradt és valamivel gyomrom is jobb. Ha ez így halad tovább nem lesznek itt bajok, csak fogjam vissza magam, ne hajtsam szét a szervezetemet. Számomra ez a nehezebb része, hogy ne edzek minden nap, ne nyomjam állandóan maxon, nem baj ha egy nap kimarad, főleg így húslevessel, hanem igen is kell pihenni, kell néha lazán tekerni, élmény bringázni. De úgy tűnik kezd ez tudatosulni és jó úton haladok.

Mátrában a csipetcsapat, én Pesten - harmadik nap

Tegnapi napom (szombat) elég hosszúra sikeredett, este 10 után értem vissza a mátrai bázisunkra, hála Robi szupportjának, így ma jelentkezem a tegnapi nap eseményeivel is még bringázás előtt (illetve után)

A reggel elég izgalmasan indult. A busz pont a bázisunk előtt áll meg, így elég volt indulás előtt 5 perccel kimenni a megállóba. Ki is mentünk, láttuk is hogy megy le a busz a fordulóhoz és zötyög is fel hozzánk. Nézzük, szuggeráljuk a buszt, erre lassítás nélkül tovább megy. Mi csak pislogtunk, hogy akkor most mi van. Szerencsémre kint állt Miki barátjának az autója, így nyomtunk egy laza rallyt Galyatetőig a következő megállóig. Sikerült is utolérni, felszállás, pulzus le, szusszanás.

Felértem Pestre, haza ugrottam a leleteimért és már mentünk is ki Dömsödre újabb nagy-elméhez, újabb reményekkel. Eléggé pozitív volt az első benyomás, ráadásul olyan biológiai háttér anyagot adott le nekem a leletemmel kapcsolatban, hogy csak pislogtam. Azért a kötőszavakat értettem. Sajnos, vagy nem sajnos elég nagy eséllyel autoimmun betegségem van. Volt már olyan doki, aki szintén ezt mondta, de nagy általánosságban az autoimmun betegséget szteroidokkal akarják "gyógyítani", ami biztos jó lenne a már így is romokban lévő szervezetemnek, de ő volt az első, aki más alternatív módot javasolt. Még két hét múlva vissza kell mennem kontrollra friss vérképpel, ami alapján vagy beigazolódik, hogy tényleg ez áll a háttérben, vagy tovább kell kutatni.

Miután hazaértem, azért kimentem egy kis átmozgatásra, mert gyönyörű idő volt, illetve előző nap pihi nap volt és már hajtott a zabszem. Azért hoztam a formámat, mert Dömsöd felé minden tele volt rendőrökkel Pünkösd miatt, én meg ügyesen Mátrában hagytam a jogsim, persze én vezettem.
Montim Mátrában hagytam, így a szerelem országútimmal mentem ki egy laza körre Monor környékén Robi vezetésével. Elég szép tavak vannak arra felé, forgalom alig volt, én meg pörögtem mint egy mókuskerék. Volt egy kis lelkiismeret furdalásom, hogy míg többiek gyűjtik a szintet és a km-eket én csak turistáskodom, de kellenek az ilyen edzések is, főleg amíg nem hozzuk helyre a szervezetemet.

A vissza út sem volt eseménytelen. Robi szupportjával azért egyszerűbben és gyorsabban, de a gps nem volt a legjobb barátunk. Szerintem sokat elmond az, hogy autópályát még messziről sem láttunk. Volt egy rész amiről Stephen King Kukorica gyermekei jutottak az eszembe, kattant is egyből a zár. Miután sikerült kikeveredni a horror-szakaszról jött az újratervezés. Bekerültünk egy még félig kész körforgalomba, ahol mindenki keringett össze-vissza. Nekünk sikerült lemenni az úttal párhuzamosan haladó, még épülő útra, ahonnan jó 1-2 kilométer után tudtunk csak visszajönni. Nem sokkal utána, az előttünk haladó sor felvezető autója behajtott a szembe forgalom sávjába, majd a mögöttünk haladó autó úgy gondolta a jobb láthatóság érdekében inkább reflektorral menne. Szóval nem volt eseménytelen egy nap. Este engem már nem nagyon kellett altatni.
Most viszont elbúcsúzom, mert kimegyünk pár órára sarazni egyet. Szép napot!

Mátrában a csipetcsapat - második nap

Mai nap nem voltak túl kegyesek hozzánk az égiek. Tegnapi nap úgy terveztük, hogy ma tekerünk egy ultra távot, azaz 100 km körül 3000 m szinttel. Fel is keltünk időben, reggeli, esőben gyors bringa szerviz, lánc olajozás és át is vedlettünk bringás ruhába, de az eső csak nem akart elállni. A teraszon felállított csapatsátor alatt vártuk a csodát, de csak teltek a percek.

Másfél óra tanácskozás és várakozás után beláttuk, hogy bármennyire is szerettünk volna ma kimenni tekerni, nem fog összejönni. Elég csalódott voltam, mert szerettem volna valamit tekerni a mai nap, mivel holnap elég nagy eséllyel nem lesz rá lehetőségem és még a kontaktlencsémet se felejtettem el berakni, de se az esőtáncunk, se a fancsali képünk nem hatotta meg az égieket, így esőnapot tartottunk és meglátogattuk a helyi gokart pályát egy kis házi verseny erejéig.
A pálya kicsit pici volt és nagyon szűk, ráadásul szinte végig csak balra kormányoztál, de jó volt nagyon. A pályát a fiúk melegítették be, mert egyszerre csak hárman róhattuk a köröket. Elég jó tempót mentek.

A női front két menetben állt rajthoz. Monával mi indítottuk a menetet, mint zöldfülűek. Nagyon jó szuper volt! Párszor sikerült átrendeznem a pályát, illetve egyszer toltam egy laza salakmotoros driftet az egyik kanyarban, ami után Jucus megjegyezte, hogy azért utólag örül, hogy nem én vezettem át Gyöngyösre. Egy kicsit elkapott a benzin szag, na bumm :) Azért elég szépen kellett karból tartani. Csak 7 percet mentünk, de úgy beállt az alkarom mint egy swing pörgető után.

Miután leamortizáltuk a pályát és a gokart gépeket is, átmentünk a demjéni fürdőbe egy kicsit brügölni még vacsora előtt. Én nem vagyok az a nagy fürdőző, egyszerűen nem tudok fél óránál többet a melegben ázni, de ez most jól esett. Jól kiszívott mindenkit a meleg víz, de jól át is melegedtünk. Nagyon jó csapatépítő nap volt, és szerencsére szinte egész nap zuhogott az eső, így nem fájt senki szíve, hogy lóg edzésről :)

Hazafelé még megnéztük Visontán a Mátrai Erőmű bányáját. Szerencsére pont arra a fél órára el is állt az eső. Hatalmas volt, és gyönyörű, főleg a mögötte elnyúló viharfelhőkkel. Kicsit olyan volt, mint egy katasztrófa filmben, csak Tom Cruise nem szaladt el a háttérben magnum arccal. Minden egyes szintnek más színe volt és gyönyörűen ki lehetett venni a lépcsőzetes szerkezetét.
Holnap haza kell ugranom Pestre, de remélem egy kis átmozgatás azért bele fog férni a napomba.

Mátrában a csipetcsapat - Első nap

Aloha hosszú hétvége!
Mindenki másra használja ki a hosszú hétvége adta plusz egy (esetünkben plusz két) napot. Van aki csiri-virire kitakarít otthon, van aki bulizik egy jót, van aki elutazik, van aki sportol. Mi mindezeket egyszerre, ha már szól, szóljon nagyot! :)

Tavaly a csapat egy része már bevette Jucusék nyaralóját hogy a Mátrában jól felszívják magukat. Nem volt ez máshogy idén se. Lebeszéltünk mindent és már tűkön ülve vártuk Pünkösdöt, hogy a csapat magja újra együtt legyen. Hét elején sajnos már körvonalazódott, hogy nem lesz itt nagy Sunshine reggae, ezért ma (péntek) reggel még elmentem funkcionális tréningre utazás előtt, hátha nem lesz lehetőségünk kimenni egy körre. Szegény edzőnk, Misi, tett egy meggondolatlan kijelentést, hogy bejön reggel 6-ra  megtartani az edzést nekem, ha bejövök. Kapva kaptam a lehetőségen, így ma reggel még jól meghajtott Mátra előtt. :) Szuper edző, nekem nagyon sokat segített és egy szuper csapat jött össze edzéseken is. Sokszor már alig várom, hogy mehessek végre az edzésre.

Funkcionális tréningről annyit, hogy ajánlom mindenkinek!!! Szuper! Én sokat szenvedtem a derekammal, mert sérvem után is folyamatosan bedurrant, becsípődött az ideg, elzsibbadt a baloldalam és hasonlók. Sok mindennel próbálkoztam, de csak rövid ideig volt hatásuk és rátaláltam a Thor Gymre (elérhetőség: Thor). Végig csináltam egy 8 hetes edzés sorozatot (Thor Beavatás), ahol az alapoktól indultunk és rengeteg saját testsúlyos, trx-es és girja-s feladatot csináltunk, amik úgy megerősítették a törzsemet, hogy montinál már egyáltalán nem fájdul meg a derekam, pedig eddig egy óra után már csillagokat láttam. Az edzéseket azóta is folytatom, de már heti 3x vannak és picit magasabb szinten. Egyszerűen imádom! :)

Edzés után gyors pakolás és már úton is voltunk a Mátrába. Az autóúton, illetve a kipakolás közben is végig zuhogott az eső. Miután elfoglaltuk a bázist kicsit be is punnyadtunk, de csodák csodájára elállt az eső és a nap is kisütött, így kimentünk tekerni 3 órát. Elég sunyi volt az időjárás, mert mikor már kellő távolságra voltunk a szállástól újra elkezdett esni, de szerencsére terepen, fák között alig kaptunk belőle.
A mai tekerés elég embert próbáló volt számomra. Hasonló körülmények között volt a balesetem, amikor szétnyílt a térdem és még mindig elég aktívan bennem van ez a dolog. Gondolom nem kell bemutatni a Mátrát, de röviden annyit mondanék róla, hogy jó köves és esőbe csúszik minden mint a nyál. Fejben nagyon ott kellett lennem, ráadásul kontaktlencsémet is elfelejtettem berakni, így elég izgalmasra sikeredett, de ahogy mondják, minden fejben dől el. Aztán egyszer csak feltűnt egyik lefelé aljában hogy végig ki volt lock-olva a teleszkópom... Hoppá :) Utána mintha más élet lett volna. Persze azért néha elém ugrott egy-egy kő a hirtelenből, de azért más volt a tempó és a bringa is jobban megtalálta az ideális nyomot. Egyik letörés tetején, azért volt egy elég nyomulós fa, ami belógott és valószínűleg megtetszett neki a búrám vagy a bukóm és megpróbálta kisajátítani, de végül én nyertem és nem lettem fejetlen lovas.

 A mai tekerésen a csapatfelállás a következő volt: a csapat női szekciója és hű térképészünk, Alex együtt mentünk, a többiek, Buki és Miki meg nyomtak egy tempósabb kört, de sikerült összetalálkoznunk velük útközben egy kép erejére a zuhogó esőben.

Nagyon szép helyeken mentünk, iszonyat jó kis ösvényeket találtunk, már amennyit láttam belőlük és szintben is sikerült elég szépen teljesítenünk, ráadásul nagyon meg sem áztunk. Szerencsénkre csak az utolsó pár percben kapott el minket egy nagyobb zuhi, de a hajam még mindig tart. :)

Szilvi Anyum nagyon kitett magáért, erőn felül! Még otthon megfőzött mindent a csapatnak az edzőtáborra. Levest, főételt, desszertet, sós- és édes rágcsálnivalót, illetve nekem külön Panni menüt, amit gyomrom elbír :) Most mindenki jól belakva készül az esti Activity partira. Holnap újra jelentkezem! :)

Kipukkadva

Múlt hét elején szépen megterveztem fejben a heti mozgásokat. Talán kicsit túl is terveztem. Nem vagyok az a tervezős típus, de tudtam hétvégén nem nagyon lesz időm bringázni, így próbáltam úgy alakítani a dolgokat, hogy ha szombaton nem is, de vasárnap egy kisebb körre ki tudjak menni.
Elég tartalmas egy hetet tudtam le péntekig, ami a hétvégi bringa rovására is ment. Sajnos meg kell tanulnom visszafogni magamat, legalább addig amíg a vas és a magnézium szint a szervezetemben eléri az emberi értéket. Szerda kivételével minden nap volt egy hosszabb tekerés és/vagy egy funkcionális tréningem.

A szombati nap nagyon gyorsan elment, mire feleszméltem 8 óra is elmúlt és már meg is jártam Nyíregyházát, így ugrott a bringa, bár annyira nem sajnáltam, mert éreztem hogy pihennem kell, nagyon fáradt voltam. Vasárnapra ez csak fokozódott, annyira, hogy a beújított kuznyecov-féle iplikátoromon (bővebben: http://www.iplikator.hu/hasznalat.html) sikerült bealudnom, szerencsémre csak egy órát :) 

A csütörtöki országútis edzésen valamiért megint bedurrant a derekam, ezért vetemedtem eme mazochista eszközhöz, de már egy alkalom után éreztem a hatását, pedig előtte nem tudtam lehajolni se.

A mai napon se voltam egy Duracell nyuszi, sikerült ma is bepillednem napközben pár percre, de már a zabszem nagyon mozgolódott, így meglátogattam a vitorlázó repteret Robival. 

Indulásnál azért még gondolkoztam mi legyen, mert gyomrom még küszködik az életben maradásért és sokat fáj még mindig, de végül a zabszem szava erősebbnek bizonyult. Nagyon jó volt az idő, alig voltak az utakon, és hihetetlenül szép volt a táj miközben a nap kezdett elcammogni. Okosan visszafogtam magamat, csak pörgetés és öröm tekerés. Jól döntöttem. Jól esően elfáradtam, gyomrom is jobb lett a végére, ráadásul a végén kaptam egy adag házi epret is Robiék kertjéből. Köszönöm! :)

Ördögi kör

Tavaly nyár vége felé a szervezetem annyira kiürült (megint), hogy elég komoly vashiányos anemiám lett. Majdnem félévig tartó vas kúra C-vitaminnal, illetve megfelelő táplálkozással sikerült visszatornázni az értékeket, nem volt kis meló.
Tegnap megkaptam a várva várt labor eredményemet. Szerintem még senki se várta így a vérvételt, mint én múlt héten. :) Sajnos megint inkább egy karácsonyfára hajaz, de a legrosszabb érték megint a vas, illetve a vele párban járó transferrin, annak telítettsége és a vaskötő kapacitás.

Nem tudom ki emlékszik rá, de régen, a magyar tv-n ment egy gyerekeknek szóló műsor/rajzfilm. Hol történelmi eseményeket, hol az emberi testet, hol mást mutattak be érthetően. Nah, kicsit már úgy érzem magam mintha én lennék az "Egyszer volt... az élet" című rajzfilm gazdateste. :)

Az értékhez képest viszont elég jól érzem magamat! Ami csak megerősít abban, hogy Szilvi Anyu és Ildi által összeállított Aloe Vera-s, probiotikumos kúra tényleg szuperül hat a szervezetemre! Minden elfogultságomat félre téve, csak ajánlani tudom a Forever-ös termékeket (pedig én nem kicsit hitetlenül álltam hozzá). Illetve, amíg ennyire tiltakozik a szervezetem, de legyen egy kis energiám és ne kelljen minden sarkon felébreszteni, tegnaptól bővült a repertoárom a Zöldárpa porral, köszönet érte Petinek. Remélem a hatása jobb lesz, mint amilyen a szaga. :)
(A zöldárpa porról bővebben itt olvashatsz: zöldárpapor)

Vérképemre visszatérve, úgy tűnik végre jó kezekbe kerültem, itt is köszönet Petinek :) De erről majd kicsit később, ha már túl vagyok az első konzultáción.

Addig is szép napot mindenkinek és nagy drukk nekem!!!

Újratervezés...

Hét közepéig úgy volt, hogy ha idén még nem is leszek Hero, legalább Fighter lehet belőlem.
Pár hete beneveztünk a Fighter's Bike-ra csapatban, ami most szombaton lett volna, de pénteken, egy nappal verseny előtt egy véletlen levelezés folytán kiderült, hogy nem lesz csapat futam, így felszabadult a hétvégém. Gyors telefonálgatás és már le is volt szervezve, hogy délután irány Abádszalók, ahol is Karesznak besegítek végig kísérni a kis csipetcsapatát a Tisza-tó körül. Végre egy hétvége amikor teljesen ki tudok szakadni a mindennapokból.

Miután megérkeztünk, összeraktuk a 17 bringát, elfoglaltuk a szállást és már izzítottuk is a tüzet egy jó kis sütögetéshez. Engem inkább a meleg vonzott oda, de a fáradtság hamar ledöntött a lábamról.
A túra másnap, szombaton volt. Nagyon vegyes volt a társaság de egy szuper csapat jött össze, engem ki tudtak szakítani a heti monotóniából. Volt, aki utoljára egy éve ült bringán, de ennek ellenére olyan szépen és zökkenő mentesen letekerte ezt a 75 km-t, hogy én csak pislogtam. Páran meg országútival jöttek, így ők természetesen erősebb tempót mentek, de hiányolták a végére a kilométert, így elmentek még egy kis körre, aminek a vége 118 km lett.

Az út szuper volt, pár km-t leszámítva végig a tó melletti gáton mentünk jó minőségű aszfalton. Kátyúval nem is találkoztam. Elég jó tempót lehet itt menni országútival.

Az idő is tökéletes volt, nem volt kánikula, de a nap végig sütött, páran jól oda is égtek. Végig madárcsicsergés, ciripelés és a természet illata kísért bennünket, illetve a nyárfa szálló ki szösze üldözött, mint Freddy Krueger, de engem ez az apró kis részlet nem tudott kizökkenteni. Párszor azért éreztem hogy meccset vív a gyomrom és a reggeli rántotta, de végül a gyomrom nyert.

Miután visszaértünk a túrából, Karesszal kimentünk a gátra egy fél órát kocogni, hogy azért legyen egy erősebb terhelésű mozgás is a szombati napon. Hogy őszinte legyek, nem nagyon kellett utána altatni.
 
Másnap reggel az országútis különítmény felével elmentünk egy kisebb körre. Nagyon jól esett kicsit erősebb tempót menni. Egyet pislantottam és már Tiszafüreden is voltunk. Elég jó tempót mentünk, én csak raktam a montim kerekét a srácokra és vittek is. A végére összehoztunk egy 28,8-as átlagot és pont reggelire vissza is értünk, ami nekem az előző napi harc miatt elég soványka volt, de azért ültem fölötte jó ideig, hogy lemenjen.

Fantasztikus egy hétvége volt, gyönyörű tájakkal, szuper emberekkel, és egy kis mozgással. Remélem lesz még lehetőségem pár napra elszabadulni a Tisza-tóhoz. Nagyon köszönöm a lehetőséget Karesznak!

Első felvonás

Elég sokan érdeklődtök a hogylétem felől mostanában, így arra jutottam, bele csapok én is az online világ adta csodába, a blog írásba.


Elég sokan tudjátok, hogy az utóbbi években Dr House-t leszámítva, mindenféle dokinál voltam már, és rengeteg dolgot kipróbáltam, hogy újra nyeregben legyek, de egyik sem hozott változást. A vérképem idén januárra már díszesebb volt mint egy karácsonyfa és folyamatosan hőemelkedésem volt. A közérzetemről már nem is mondok semmit, kinézetről meg még annyit se!
Röviden annyit, hogy nem kellett volna semmit sminkelni, hogy bekerüljek a The Walking Dead-be mint kiemelt zombi statiszta.

Ismerős ajánlásával, és egy szakember konzultációjával belekezdtem egy 2 hónapos GAPS-diétába. A diéta lényege, hogy helyreállítja az emésztőrendszer egyensúlyát. (bővebben: http://www.gap-szindroma.hu/gaps/a-gaps-jelensegrol/)
Sajnos nálam nem hozott nagy javulást, bringa meg még kevésbé ment a húsleves alaplével, így a két hónap leteltével Szilvi Anyu segítségével dobtunk egyet ezen a kúrán. Az étrend maradt, pár gyümölcsöt már vissza tudtam vezetni a mindennapjaimba, és újabb csodaszerrel gyógyítgatjuk a szervezetemet, ami nem más, mint Aloe Vera gél, probiotikum, alap vitamin és zöldárpa, tarackbúza és lucernalevél szárított őrleményt tartalmazó étrend-kiegészítő.

Még csak egy hete kezdtem el a kúrát, de kevésbé vagyok fáradt napközben, nem akarok folyton elájulni és a közérzetem, hangulatom sokkal, de sokkal jobb!

Egyenlőre még nem nagyon bringázom, de jövő héttől már belevágok és meglátjuk hogy vizsgázik a kúra és a szervezetem.

Szorítsatok!