Hullámvasút egy kis balatoni lázzal

Bánki verseny után meglepően jól éreztem magamat. Szinte majd kicsattantam az erőtől, de ennek ellenére sikerült visszafognom magamat és egy laza hetet nyomtam végig mozgás szempontjából. Sajnos gyomor ügyileg ez nem sikerült. Hétfőn úgy gondoltam, hogy hú de jó, én már mindent meg tudok enni, akkor töltsük vissza a szervezetemet egy kis tésztával, persze kizárólag durumtésztával. Rossz döntés volt. 4 órás vajúdás és magzat póz után, sikerült annyira összeszedni magamat hogy bemásszak az ágyamba. Ez a kis kísérletezés rányomta a bélyegét az egész hétre. Péntekig szinte fényevő voltam. Bármit ettem, ami előtte már nem okozott gondot, most azzal is megszenvedtem és teljesen elvette minden energiámat, szinte csak kóvályogtam, ráadásul aludni se nagyon tudtam.

Pénteki funkcionális edzésen már éreztem, hogy az erő nem velem van, fejben is valahol nagyon máshol jártam, majdnem meg is lett az böjtje. Utolsó előtti ismétlésnél rosszul vettem fel a rudat guggolásnál és a negyedik felállás közben sikerült picit megtáncoltatnia és majdnem rám esett, de hero voltam és valahogy megmentettem a helyzetet (szerencsére többiek nem látták:) ).

Hétvégén ismét Karesszal megtúráztattuk a Trek bringákat. Zánkán volt egy rendezvény, ahova pár elég csinos darabot levittünk. Szombati nap elég sűrű is lett, ment a pörgés egész nap, de legalább Balcsin voltam, kint a szabadban és az idő is szuper volt, már amikor nem ment el a nap és jött a jég korszak. 

Vasárnapra Bukival lebeszéltünk egy laza tekerést országúton, így két legyet ütöttem egy csapásra plusz Bukit :) Elvihettem az egyik Domane-t egy tesztkörre és végre gyűjtöttem pár km-t a héten. Formámat sikerült megint magabiztosan hoznom, míg kitoltam a bringát szállásról, már meglett az első harci karc és a lánc nyom is a vádlimon. Akkor indulhatunk is.

Keléskor azért még bepróbálkoztam Bukinál, hogy hú de korán van, hideg van, szél fúj és különben is, de a lelkiismeretem nem engedte volna, hogy elkummantsam a tekerést. Amúgy tényleg elég hideg volt és a szél is rendesen fújt, de a nap sütött, én meg bringán voltam, így számomra minden kerek volt. Zánkáról kiérve egy kis pörgetés után megcéloztuk a tihanyi apátságot, legalább felfelé nem fáztam. Elég szép volt így kora reggel a panoráma.

Miután mindent megnéztünk, gyönyörködtünk, szétfagytunk mehettünk is tovább. Örültem azért, hogy a hét eseményeihez képest elég jól pörögtem a lábaim. Jó volt a Balcsi mellett tekerni, nagyon nyugis volt és szerencsémre az idő is kezdett melegedni. Almádinál még nézelődtünk egyet aztán irány vissza Zánka, mert délelőtt még volt program, a helyi erőket is elvittük egy körre Tihanyhoz. 

Visszafelé annyi előnyünk volt, hogy alig volt szembe szél, inkább csak oldalt, az meg szinte átfújt rajtam. :) Visszaérkezve Buki még elment egy körre, hogy meglegyen a 4 óra tekerése, én meg siettem összerakni a bringákat 80 kilcsivel a lábaimban. Karesszal gyorsan össze is raktuk a bringákat, indulásra készen a csapat. A táborból kiérve Buki már hívott is, hogy teljesítette a napi penzumot és csatlakozik a fagyi osztagunkhoz. A csipet-csapat rajtja után nem sokkal végre éreztem, hogy valamit már képes befogadni a gyomrom így dél magasságában, így a csoda szezámmagos szeletemet be is nyomtam. Tihanyhoz érve egyből megcsapott minket a levendula illata, akkor volt a Levendula Fesztivál és mindenki szorgosan szedte mint a gyapotot :) 

Felérve egyből 10 fokot hűlt érzésre a levegő, nálam persze semmi meleg, vagy plusz ruha nem volt, így boci szemekkel néztem körbe kitől/kiről lehetne valamit elkunyizni. Szerencsére Karesznál volt egy plusz felső, amit megkaptam, de még így is elég cidri volt az idő. Bukival egymásnak háttal állva próbáltuk melegíteni magunkat kisebb sikerekkel.

Viszont a nap fénypontja, hogy találtunk egy olyan fagyizót ahol glutén- és laktózmentes fagyikat is árultak. Én egyből bevállaltam két gombócot is, aminek a fele le is ment és csak fél óra után érezte meg kicsit a gyomrom, viszont szuper finom volt!!!! Tihanyból hazafelé a macskaköves részen jöttünk le, amit a Domane-en meg se éreztem. Egyáltalán nem rázott, mintha tükörsima aszfalton mentem volna, szuper volt! 

Egy rövid szakmázás :) A Trek Domane-be egy IsoSpeed nevű "rendszer" van, ami a rezgések elnyelésére szolgál, Cancellara ezzel nyerte a Paris-Rubaix-t. Ez a rezgéselnyelő rész a nyeregvázcsövet öleli körül, így csillapítva az úthibákból adódó ütéseket. A macskakövön úgy ment mint kés a vajban, semmit nem éreztem meg belőle és hihetetlen kényelmes volt mind mászásokkor, mind egyenesben. Nekem nagyon bejött! Akit esetleg jobban érdekelnének a részletek a Velo.hu-n olvashat róla egy cikket, ami elég profin összefoglalja az előnyeit, tulajdonságait, stb (cikk: http://velo.hu/a-rossz-utak-kiralya-trek-domane.html).

Ezen a héten a pihenés és a regenerálódás folytatódott, nem éreztem, hogy a szervezetem összekapta volna magát így kapott még egy hetet. Nekem ez a legnehezebb, hogy figyeljek ezekre a visszajelzésekre, és ne nyomjam el, vagy vegyem félvállról, hogy majd úgy is elmúlik. Sajnos az allergiám szinte atombombaként kirobbant hétvége felé, így újra doki, újra lóadagnyi gyógyszerek, persze erősebb mint eddig, újra kényszer pihi. Sajnos ez most nem igazán segített a gyomrom regenerálódásában, de ha lassan is, javulok. Ezt a hetet még megkapja a szervezetem pihinek, de ajánlom neki, hogy jövő hétre összeszedje magát, mert ennél többet én már tényleg nem tudok csinálni és az igazat megvallva mennék, tekernék már nagyon, nem csak turistáskodni, hanem élvezni a terepet!

Rég jelentkeztem, amit párotoktól szemrehányóan meg is kaptam, így az elmúlt két hét mozzanatait, már amennyire emlékszem, ennek nyomására próbálom bepótolni. Nem lesz rövid! :)

Június első hete mozgás szempontjából kicsit visszafogottabb volt, sikerült nem széthajtanom magamat, napi egy edzésnél megálltam kivételesen, de a hétvégét azért kihasználtam, hogy hosszút menjek és meglátogattuk Pap-rétet kedvenc edzőpartneremmel, Apuval és az országútimmal. Néhol nem igazán pörögtek a lábaim ezekkel az áttétekkel, de végre jól esett, jól ment a körülményekhez képest és kell néha ilyen is.

Szombaton (júni 6) a csapat apraja-nagyja hivatalos volt csapattársnőnk, Orsi lagzijába. Még egyszer gratulálok Nektek és nagyon sok boldogságot és közös élményt kívánok Nektek! :) Nagyon hangulatos buli volt, bár kicsit sokat szakmáztunk, de jövő évre újabb projektet tűztünk ki, amin remélem végre én is ott lehetek! Ha így javul a vérképem és a szervezetem, akkor úgy tűnik, meglesz.

Vasárnapi nap újra Dömsöd volt az úti cél, kontroll a friss vérképpel. Azért én is végig néztem és összehasonlítottam az előzővel, illetve mindenki legjobb barátját a google-t is segítségül hívtam, amiből kiderült, hogy tartós tejet már ne vegyek, de jobbak az eredmények. :) Hasonlók voltak amúgy az érzéseim, mert gyomrom rengeteget javult, már kevesebbet fáj, sikerült pár új dolgot visszavezetni, amitől úgy érzem, hogy szinte már mindent ehetek. Illetve a fáradtság/kimerültség érzés is rengeteget javult, de még mindig sokat kell pihennem egy átlagos nap után is.
Kontroll eredménye: jó úton haladunk, szerencsére nem alakult még ki az autoimmun betegség, de nagyon oda kell rá figyelni és felturbózni a szervezetemet s.o.s-ben, mert hiába jobbak az eredményeim, még mindig azt mutatják, hogy az immunrendszerem ezerrel pörög és bármikor kialakulhat, és sajnos a vörösvérsejtemet még mindig zabálják. Plusz pár dologgal ki fog még egészülni a napi tabletta had, illetve majd 2 hetente kell mennem kontrollra a megelőzés miatt, de legalább végre úgy érzem, jó úton haladok és tényleg kezdek jobban lenni!

Ezennel elérkeztünk a múlt héthez. Múlt hetem se volt erős, egészen vasárnapig, amikor is a csapat egy része ellátogatott a Bánk Terepfesztiválra, de ne rohanjunk ennyire előre. Nagyon jól éreztem magamat egész héten, erősnek és egyben éreztem magamat. Funkcionális edzéseken is egyre nagyobb súlyokkal dolgoztam, kevésbé fáradtam el, pörgetők után nagyon gyorsan regenerálódtam, Gellért hegyet is meghódítottam szerdán és várakozáson felül ment. Azt hittem, hogy csak rugdosni fogom a pedált és végig szenvedek egy kört, majd haza megyek, de nagyon jól esett, magamhoz képest haladtam is és fél órát elkörözgettem ott. Már nagyon vártam Bánkot, hogy élesben is lássam, mennyit javultam.

A szombati napom pihenéssel telt. Sikerült a 35 fokban a Kopaszi gáton bealudnom a napom. Estére úgy néztem ki, mint egy rák, bár barátnőm megdicsért milyen jó színem van, de nem hittem neki. Este gyors pakolás, bringa előkészítése, szénhidrát töltés és alvás. Másnap reggel tőlem indult a kis csipet-csapat Bánkra, amit Szilvi, Miki, Buki és én alkottunk. Reggel még jött egy rövid és tömör üzenet Bukitól: "kontaktlencse!" :) A maraton rajtja 11:00-re volt kiírva és előzetesen 50 km volt a táv, ami módosult kb. 11:30-as indulással és 65 km-re. Egyik se volt túl kellemes, mert a fél órás bemelegítésünk így nem ért semmit, illetve azért nem mindegy hogy kánikulában, illetve az én kis roki üzemmódomban most 50 vagy 65 km-t kell letekerni.
Elrajtoltunk. Szilvivel együtt mentünk az első körön, folyamatosan előzgetve egymást, jó volt hogy nem kellett egyedül mennem, bár az elején szerintem ő nem így gondolta, mert nem sokkal rajt után, amikor befordultunk terepre nyomtuk a tempót és egyszer csak hirtelen leborítottam balra a másik nyomra, Szilvi meg gyanútlanul ott maradt, csak hogy belógott egy brutál vastag tüskés bokor, amit Szilvi már csak hessegetni tudott. A pálya minőségre nagyon rossz volt. Tele volt belógó tüskés bokrokkal minden magasságban, így állíthatom, hogy egy kevés mindenkiből maradt a pályán. :) Voltak olyan részek ahol mellkasig érő fűben kellett tekerni, amit mi jártunk ki először, de legalább a csalán bokrok motiváltak a jobb tempóra.
Első körről Szilvivel együtt értünk be. Engem nagyon meglepett. hogy így bírtam, de sajnos elkiabáltam magamat. Terepre befordulva még mindig minden jól ment, de egyszer csak azt éreztem, hogy rugózik a bringa. Lenézek, defekt. Jó. Leszállok, gondoltam ez biztos csak lassú defekt, fújok bele és jó lesz. Pumpálás pipa, megvolt az első pörgető, nyeregbe pattanás és GO! Pár méter után érzem megint rugózik, aztán kopp egy felni. Félre álltam, sajnos árnyék sehol nem volt, így a tűző napsütésben és legalább 35 fokban szervizelhettem. Ráadásul rengeteg szúnyog volt ott és azt a kis mennyiséget is kiszívták belőlem ami volt. Szerencsére pont voltak ott és nagyon segítőkészek voltak. Amíg beraktam a pótbelsőt, kerestem a tüskét, addig megfoltozták a belsőmet és a pumpálásban is segítettek szerencsére. Készen vagyunk, újra pattanás nyeregbe és mehet tovább a buli. Szilvi ekkor már nagyon messze lehetett, de nem baj, akkor csak tekerjük végig egy erős tempóban. Tíz perc után éreztem itt gondok vannak. Nagyon megsütött a nap és kezdem egyre rosszabbul lenni, de nem baj, menni kell, fel nem adom. Amikor már csak 17 km volt hátra nagyon beütött a napszúrás. Többször is meg kellett állnom lefeküdni az avarba, mert egyszerűen nem tudtam tovább menni. Voltam már rosszul, kaptam már napszúrást is, de ilyen még nem volt. 5-10 km így telt el. Lefekvés, oké jobb már, felkelés, tovább menni, állj, lefekvés, jobb, bringára, tovább .... Egyszerűen nem tudtam elképzelni hogy fogok így egyáltalán beérni. Aztán jött egy lazább aszfaltos rész, bal kanyar terepre, frissítő, tovább. Aztán jött a jól ismert érzés. Csak nem megint rugózik a hátsó, de igen, priceless, nem baj. Ki a belsőt, tüske keresés, foltozás (bár nincs az a karma, ami harmadszorra is kiszúrja a kerekemet), fel a külsőt, pumpa-pihi-pumpa-pihi-pumpa, aztán visszamásztam a nyeregbe mint Micimackó és indulás. Persze mindezt tűző napon, mert sehol nem volt egy kis árnyék sem. Volt még pár kritikus rész, nem is igazán van meg az egész második kör fejben, de már vártam mikor érek arra a részre ahol megváltó aszfalt felirat van: "8 km van hátra". Útközben volt elhaladtunk egy kis tó mellett is, ami nagyon csábított így második körben kitikkadva, de nem mertem megállni hűsölni egyet, mert akkor tuti nem megyek tovább! :)
Már egyre közelebb értem a hőn áhított ponthoz, amikor megint csak elkezdett kígyózni a kerekem. Naivan azt hittem elég lesz ha maxra felpumpálom, mert volt még benne egy kis szufla (nem úgy, mint bennem). Pumpálás pipa, Popeye alkar pipa, 85. pörgető pipa, nyeregbe. Végre jött egy kis lefelé, de egyszer csak érzem, nagyon szeret ez a karma, nem baj, már csak fel kell kanyarodni jobbra a megváltó aszfalt felirathoz és megoldom, innen már nincs visszaút, 8 km-t akár kúszva is! Jobbra befordulva (esetemben felfordulva) pár méter után kopp egy felni. Lemászás nyeregből, kereket ki és ekkor jött Robi és egy szintén segítőkész fiatalember. Kezembe nyomtak egy üveg vizet, hogy én csak azt igyam meg szépen, ők addig megcsinálják. Valószínű már látszott, hogy kicsit lóg a bundám. Nagyon jól esett a víz. Sajnos én csak izot vittem, frissítőn is csak izo volt, így hűteni se tudtam magamat, meg azért a gyomromnak is jót tett volna néha pár korty víz, mert nem igazán tűrte jól ezt a kiképzést. Életmentő volt számomra a fiúk kerékcseréje, de itt már nem foltoztunk, és be is jött nem lett újabb defektem az utolsó 8 kilométeren. Köszönöm mindenkinek segítséget, a buzdítást, szurkolást, az életmentő vizet, nem hiszem, hogy beérek nélkületek! :)

Beérve egyből mehettem is eredményhirdetésre. Szilviék már megőszültek az aggodalomtól, de ahogy látták mindenem megvan, ráadásul a helyén is, egyből fülig érő mosollyal vártak.
Szilvi és Buki az aranyat, míg Miki és én az ezüst érmet vihettük haza.

Eredményhirdetés után viszont végre csobbanhattunk egyet a Bánki tóban. Szuper volt! Nem volt sokkolóan hideg, se pisi meleg. Pont jó volt, bár szerintem engem abban az állapotban különösebben egyik se izgatott volna. Haza út számomra gyorsan eltelt, kettőt pislantottam és már nálam is voltunk :) Bringám beraktam a sarokba és megmondtam neki, hogy most ott marad, amíg el nem gondolkozik a hétvégén. Összességében jó volt és jól is mentem szerintem, amíg fejbe nem vágott a 35 fok, bár igazat megvallva nem éppen ilyen formában vártam a visszajelzésre, de túléltük, és végig nyomtam, ez is megvan.

Most nekem egy jó ideig nem lesz versenyzés elvileg, de a bringát nyomom tovább töretlenül, illetve a kezeléseket. Úgy tűnik ez a lassan félévnyi kúrák és kivizsgálások hada kezd célba érni. Már nem érzem, hogy egyedül lennék ebben, hétről hétre érzem a változást, javulást és kapom is a visszajelzéseket Tőletek is, hogy igen, jó úton haladok.

Shopping, kondi és miegymás

A múlt hetemet megpróbáltam rekreációsra venni, de a hétvége felé megint kezdtem begyűjteni a napi edzés számokat, amit meg is éreztem már vasárnapra, amikor is megint dupláztam.

A krumplis diéta gyomor ügyileg elég jól sikerült, viszont egész nap csak kóvályogtam, nem igazán biztosította a napi kalória mennyiségemet. Edzéseken néha már nem is tudtam hol keressem a vérnyomásomat, de ennek ellenére meglepően jól mentek. Funkcionális tréningen volt ahol múlt héthez képest emeltünk a súlyon, persze nem saját belátással,(csak egy picit...) :)

Szombaton fájdalmasan korán keltem. Miután sikerült magamhoz térni így fél 6 körül, irány Szilviék. Még hét elején megbeszéltük, hogy kifosztjuk a közelükben lévő piacot, mert ott egy helyen minden kapható amit az 5 napos diéta után ehetek majd. Elég jól sikerült. :) Mondjuk így a krumpli diéta  második napján az első dolog ami megcsapott a piacon az az eper illat volt. Mikiék jól ki is nevettek, mert úgy kiszagoltam, hogy szinte nem is volt eper a pár méteres körzetünkben, de én mindenhol csak azt éreztem. Kicsit kínzás volt.
Első állomásunk a bio bolt volt, amit szinte szó szerint kifosztottunk. A pultot sikerült roskadásig tele pakolni. Vettem tápióka gyöngyöt és hajdinát a zab helyett, fasírtport (mindenféle zöldségből), igazi kókusztejet (ez még csak főzve mehet), zöld teát egy kis turbózásnak és pár fűszert is.

Szerencsére a zab helyett több elég jó helyettesítőt is találtunk. Egyik a tápióka volt, amit Szilvivel még edzőtáborban kísérleteztünk ki, hogy jó-e nekem, és bevált. Aki nem ismerné a tápióka gyöngyöt, röviden annyit róla, hogy kőkemény szénhidrát forrás ( 0g a fehérje és zsír tartalma), ami azért nekem az edzések mellé a mostani tiltólistámmal kész főnyeremény. Nem mellesleg antibakteriális hatású, tisztítja a vért, segíti a máj és vese működését és gluténmentes!
A bio bolt után volt még pár állomásunk, vettem natúr aszalt gyümölcsöket (nem az agyon cukrozottat), vega milket ami glutén és laktóz mentes italpor, ha valami tej szerűre fájna a fogam. Nem mondom, hogy kellemes volt haza cipelni, felért egy jó kis girja cipeléssel maratoni távon :) Kicsit hajaztam azért egy málhás szamárra, de derekam meg se érezte, hála Misi instrukciójának: "Panni, feneket be!" :)

A kis szombat reggeli shoppingolásom után hazaérve egyből ugrottam is bele a bringás ruhámba és irány Esztergom. Dömörkapu felől vettük irányba, hogy azért legyen benne egy kis kihívás, illetve a forgalmat is elkerültük így. Szerencsére Apum személyében volt felvezetőm majdnem Pilismarótig, bár a pénteki edzés guggolásai nem csaltak őszinte mosolyt az arcomra az emelkedőkön.

Az idő szuper volt, az önfeledt bringázást csak egy-két elmorzsolt könnycsepp zavarta meg pár pillanat erejéig, míg újra éreztem a lábaimat.
Lefelé azért én még kicsit hűvösnek éreztem az időt, de szerencsére velem volt az szuper mellényem, amit jól szuperált az első bevetésén. Köszönöm Robi!

Pilismarótnál kiérve a főútra szembe kapott a szél, ami újabb néma könnycseppeket eredményezett, de szerencsére hamar Esztergomnál találtam magamat. Miután megérkeztem próbáltam valami nyújtáshoz hasonlót improvizálni kisebb-nagyobb sikerekkel és jött a jól megérdemelt párolt póréhagymás főtt burgonyám. Barátnőm, Niki vizslái egyből kiszúrták, ahogy szisszent a kajás dobozom fedele és szépen leültek 5 centire az arcomtól. Az első kanál után már belebújva szagolták mit is eszem, de nem aratott nagy sikert, mert azzal a lendülettel fordultak is el és irány egy másik gyanútlan piknikező család. Pedig elég nagy kunyizógépek. Időközben Bodzi visszajött és leült velem szembe. Tudni kell róla, hogy ő a fő kaja gép és állandóan csorog a nyála. Nah, sikerült úgy végig néznie az ebédemet, hogy semmi, még egy csepp nyálat sem csorgatott el. Azért ez már elég kemény kritika. :)

Vasárnap délelőtt még bevállaltam Misivel a saját edzését a teremben, persze rám szabva csaj súlyokkal. Persze a guggolások most sem maradtak el, de már sikerült elég szépen leguggolni és a tárcsák csak jöttek egymás után. Utolsó feladat pörgetőként a múlt héten megismert 3 részből álló rope volt növekvő ismétlés számmal. Az ismétlés szám 5, 10, 15, 30 volt, ami hála égnek módosult 20-ra (imám meghallgatásra került). Nagyon jó volt, de rá kellett jönnöm, hogy azért edzés után, túl a traumán, jobban szeretem a gyakorlatokat mint közben, főleg a haskereket. :) Még pár hónap és így fog menni: haskerék high level Az edzés itt még nem ért véget. Jött a jól megérdemelt nyújtás SMR hengerrel, ami számomra fájdalmasabb volt mint, maga az edzés.
Jól elszaladt az idő és már mentem is Bukival egy kis átmozgatós bringázásra. Szerencsére nem kellett győzködni, hogy nekünk most elég lesz a Margit-szigeten körözgetnünk 1-1,5 órát, hála az előző napi legénybúcsúnak. Jót tett a lábaimnak ez a kis bringázás, még ha közben nem is gondoltam így párszor.

Ma reggel újabb vérvételre kellett mennem, hogy megnézzük hogyan reagál a szervezetem a most kapott dolgokra. Kíváncsi vagyok az eredményekre. Kicsit túlbuzgó volt az asszisztens nő így kora reggel és sikerült úgy megszúrnia bikából az eremet, mintha darts-ozna. Ennek köszönhetően nem is sikerült egyből eltalálnia, de hála égnek a nem mindennapi lélekjelenlétének köszönhetően korrigálta egy-két laza csuklómozdulattal az eremben, Hallelujah! Utána közölte, hogy nagyon szorítsam rá a vattát, nehogy bedagadjon a már akkor 2x akkorára dagadt karom. Mire beértem munkába, úgy nézett ki szegénykém, mintha lecsúszott volna a mumpszom a karomig. Azért el tudtam volna képzelni, valami finomabb ébresztőt is hétfő reggelre.

Szerencsémre ma teljes pihenő napom van, megszavaztam magamnak. Szép napot és drukk most is nekem! :)