Hullámvasút egy kis balatoni lázzal

Bánki verseny után meglepően jól éreztem magamat. Szinte majd kicsattantam az erőtől, de ennek ellenére sikerült visszafognom magamat és egy laza hetet nyomtam végig mozgás szempontjából. Sajnos gyomor ügyileg ez nem sikerült. Hétfőn úgy gondoltam, hogy hú de jó, én már mindent meg tudok enni, akkor töltsük vissza a szervezetemet egy kis tésztával, persze kizárólag durumtésztával. Rossz döntés volt. 4 órás vajúdás és magzat póz után, sikerült annyira összeszedni magamat hogy bemásszak az ágyamba. Ez a kis kísérletezés rányomta a bélyegét az egész hétre. Péntekig szinte fényevő voltam. Bármit ettem, ami előtte már nem okozott gondot, most azzal is megszenvedtem és teljesen elvette minden energiámat, szinte csak kóvályogtam, ráadásul aludni se nagyon tudtam.

Pénteki funkcionális edzésen már éreztem, hogy az erő nem velem van, fejben is valahol nagyon máshol jártam, majdnem meg is lett az böjtje. Utolsó előtti ismétlésnél rosszul vettem fel a rudat guggolásnál és a negyedik felállás közben sikerült picit megtáncoltatnia és majdnem rám esett, de hero voltam és valahogy megmentettem a helyzetet (szerencsére többiek nem látták:) ).

Hétvégén ismét Karesszal megtúráztattuk a Trek bringákat. Zánkán volt egy rendezvény, ahova pár elég csinos darabot levittünk. Szombati nap elég sűrű is lett, ment a pörgés egész nap, de legalább Balcsin voltam, kint a szabadban és az idő is szuper volt, már amikor nem ment el a nap és jött a jég korszak. 

Vasárnapra Bukival lebeszéltünk egy laza tekerést országúton, így két legyet ütöttem egy csapásra plusz Bukit :) Elvihettem az egyik Domane-t egy tesztkörre és végre gyűjtöttem pár km-t a héten. Formámat sikerült megint magabiztosan hoznom, míg kitoltam a bringát szállásról, már meglett az első harci karc és a lánc nyom is a vádlimon. Akkor indulhatunk is.

Keléskor azért még bepróbálkoztam Bukinál, hogy hú de korán van, hideg van, szél fúj és különben is, de a lelkiismeretem nem engedte volna, hogy elkummantsam a tekerést. Amúgy tényleg elég hideg volt és a szél is rendesen fújt, de a nap sütött, én meg bringán voltam, így számomra minden kerek volt. Zánkáról kiérve egy kis pörgetés után megcéloztuk a tihanyi apátságot, legalább felfelé nem fáztam. Elég szép volt így kora reggel a panoráma.

Miután mindent megnéztünk, gyönyörködtünk, szétfagytunk mehettünk is tovább. Örültem azért, hogy a hét eseményeihez képest elég jól pörögtem a lábaim. Jó volt a Balcsi mellett tekerni, nagyon nyugis volt és szerencsémre az idő is kezdett melegedni. Almádinál még nézelődtünk egyet aztán irány vissza Zánka, mert délelőtt még volt program, a helyi erőket is elvittük egy körre Tihanyhoz. 

Visszafelé annyi előnyünk volt, hogy alig volt szembe szél, inkább csak oldalt, az meg szinte átfújt rajtam. :) Visszaérkezve Buki még elment egy körre, hogy meglegyen a 4 óra tekerése, én meg siettem összerakni a bringákat 80 kilcsivel a lábaimban. Karesszal gyorsan össze is raktuk a bringákat, indulásra készen a csapat. A táborból kiérve Buki már hívott is, hogy teljesítette a napi penzumot és csatlakozik a fagyi osztagunkhoz. A csipet-csapat rajtja után nem sokkal végre éreztem, hogy valamit már képes befogadni a gyomrom így dél magasságában, így a csoda szezámmagos szeletemet be is nyomtam. Tihanyhoz érve egyből megcsapott minket a levendula illata, akkor volt a Levendula Fesztivál és mindenki szorgosan szedte mint a gyapotot :) 

Felérve egyből 10 fokot hűlt érzésre a levegő, nálam persze semmi meleg, vagy plusz ruha nem volt, így boci szemekkel néztem körbe kitől/kiről lehetne valamit elkunyizni. Szerencsére Karesznál volt egy plusz felső, amit megkaptam, de még így is elég cidri volt az idő. Bukival egymásnak háttal állva próbáltuk melegíteni magunkat kisebb sikerekkel.

Viszont a nap fénypontja, hogy találtunk egy olyan fagyizót ahol glutén- és laktózmentes fagyikat is árultak. Én egyből bevállaltam két gombócot is, aminek a fele le is ment és csak fél óra után érezte meg kicsit a gyomrom, viszont szuper finom volt!!!! Tihanyból hazafelé a macskaköves részen jöttünk le, amit a Domane-en meg se éreztem. Egyáltalán nem rázott, mintha tükörsima aszfalton mentem volna, szuper volt! 

Egy rövid szakmázás :) A Trek Domane-be egy IsoSpeed nevű "rendszer" van, ami a rezgések elnyelésére szolgál, Cancellara ezzel nyerte a Paris-Rubaix-t. Ez a rezgéselnyelő rész a nyeregvázcsövet öleli körül, így csillapítva az úthibákból adódó ütéseket. A macskakövön úgy ment mint kés a vajban, semmit nem éreztem meg belőle és hihetetlen kényelmes volt mind mászásokkor, mind egyenesben. Nekem nagyon bejött! Akit esetleg jobban érdekelnének a részletek a Velo.hu-n olvashat róla egy cikket, ami elég profin összefoglalja az előnyeit, tulajdonságait, stb (cikk: http://velo.hu/a-rossz-utak-kiralya-trek-domane.html).

Ezen a héten a pihenés és a regenerálódás folytatódott, nem éreztem, hogy a szervezetem összekapta volna magát így kapott még egy hetet. Nekem ez a legnehezebb, hogy figyeljek ezekre a visszajelzésekre, és ne nyomjam el, vagy vegyem félvállról, hogy majd úgy is elmúlik. Sajnos az allergiám szinte atombombaként kirobbant hétvége felé, így újra doki, újra lóadagnyi gyógyszerek, persze erősebb mint eddig, újra kényszer pihi. Sajnos ez most nem igazán segített a gyomrom regenerálódásában, de ha lassan is, javulok. Ezt a hetet még megkapja a szervezetem pihinek, de ajánlom neki, hogy jövő hétre összeszedje magát, mert ennél többet én már tényleg nem tudok csinálni és az igazat megvallva mennék, tekernék már nagyon, nem csak turistáskodni, hanem élvezni a terepet!