Mátrában a csipetcsapat - második nap

Mai nap nem voltak túl kegyesek hozzánk az égiek. Tegnapi nap úgy terveztük, hogy ma tekerünk egy ultra távot, azaz 100 km körül 3000 m szinttel. Fel is keltünk időben, reggeli, esőben gyors bringa szerviz, lánc olajozás és át is vedlettünk bringás ruhába, de az eső csak nem akart elállni. A teraszon felállított csapatsátor alatt vártuk a csodát, de csak teltek a percek.

Másfél óra tanácskozás és várakozás után beláttuk, hogy bármennyire is szerettünk volna ma kimenni tekerni, nem fog összejönni. Elég csalódott voltam, mert szerettem volna valamit tekerni a mai nap, mivel holnap elég nagy eséllyel nem lesz rá lehetőségem és még a kontaktlencsémet se felejtettem el berakni, de se az esőtáncunk, se a fancsali képünk nem hatotta meg az égieket, így esőnapot tartottunk és meglátogattuk a helyi gokart pályát egy kis házi verseny erejéig.
A pálya kicsit pici volt és nagyon szűk, ráadásul szinte végig csak balra kormányoztál, de jó volt nagyon. A pályát a fiúk melegítették be, mert egyszerre csak hárman róhattuk a köröket. Elég jó tempót mentek.

A női front két menetben állt rajthoz. Monával mi indítottuk a menetet, mint zöldfülűek. Nagyon jó szuper volt! Párszor sikerült átrendeznem a pályát, illetve egyszer toltam egy laza salakmotoros driftet az egyik kanyarban, ami után Jucus megjegyezte, hogy azért utólag örül, hogy nem én vezettem át Gyöngyösre. Egy kicsit elkapott a benzin szag, na bumm :) Azért elég szépen kellett karból tartani. Csak 7 percet mentünk, de úgy beállt az alkarom mint egy swing pörgető után.

Miután leamortizáltuk a pályát és a gokart gépeket is, átmentünk a demjéni fürdőbe egy kicsit brügölni még vacsora előtt. Én nem vagyok az a nagy fürdőző, egyszerűen nem tudok fél óránál többet a melegben ázni, de ez most jól esett. Jól kiszívott mindenkit a meleg víz, de jól át is melegedtünk. Nagyon jó csapatépítő nap volt, és szerencsére szinte egész nap zuhogott az eső, így nem fájt senki szíve, hogy lóg edzésről :)

Hazafelé még megnéztük Visontán a Mátrai Erőmű bányáját. Szerencsére pont arra a fél órára el is állt az eső. Hatalmas volt, és gyönyörű, főleg a mögötte elnyúló viharfelhőkkel. Kicsit olyan volt, mint egy katasztrófa filmben, csak Tom Cruise nem szaladt el a háttérben magnum arccal. Minden egyes szintnek más színe volt és gyönyörűen ki lehetett venni a lépcsőzetes szerkezetét.
Holnap haza kell ugranom Pestre, de remélem egy kis átmozgatás azért bele fog férni a napomba.