Mátrában a csipetcsapat, én Pesten - harmadik nap

Tegnapi napom (szombat) elég hosszúra sikeredett, este 10 után értem vissza a mátrai bázisunkra, hála Robi szupportjának, így ma jelentkezem a tegnapi nap eseményeivel is még bringázás előtt (illetve után)

A reggel elég izgalmasan indult. A busz pont a bázisunk előtt áll meg, így elég volt indulás előtt 5 perccel kimenni a megállóba. Ki is mentünk, láttuk is hogy megy le a busz a fordulóhoz és zötyög is fel hozzánk. Nézzük, szuggeráljuk a buszt, erre lassítás nélkül tovább megy. Mi csak pislogtunk, hogy akkor most mi van. Szerencsémre kint állt Miki barátjának az autója, így nyomtunk egy laza rallyt Galyatetőig a következő megállóig. Sikerült is utolérni, felszállás, pulzus le, szusszanás.

Felértem Pestre, haza ugrottam a leleteimért és már mentünk is ki Dömsödre újabb nagy-elméhez, újabb reményekkel. Eléggé pozitív volt az első benyomás, ráadásul olyan biológiai háttér anyagot adott le nekem a leletemmel kapcsolatban, hogy csak pislogtam. Azért a kötőszavakat értettem. Sajnos, vagy nem sajnos elég nagy eséllyel autoimmun betegségem van. Volt már olyan doki, aki szintén ezt mondta, de nagy általánosságban az autoimmun betegséget szteroidokkal akarják "gyógyítani", ami biztos jó lenne a már így is romokban lévő szervezetemnek, de ő volt az első, aki más alternatív módot javasolt. Még két hét múlva vissza kell mennem kontrollra friss vérképpel, ami alapján vagy beigazolódik, hogy tényleg ez áll a háttérben, vagy tovább kell kutatni.

Miután hazaértem, azért kimentem egy kis átmozgatásra, mert gyönyörű idő volt, illetve előző nap pihi nap volt és már hajtott a zabszem. Azért hoztam a formámat, mert Dömsöd felé minden tele volt rendőrökkel Pünkösd miatt, én meg ügyesen Mátrában hagytam a jogsim, persze én vezettem.
Montim Mátrában hagytam, így a szerelem országútimmal mentem ki egy laza körre Monor környékén Robi vezetésével. Elég szép tavak vannak arra felé, forgalom alig volt, én meg pörögtem mint egy mókuskerék. Volt egy kis lelkiismeret furdalásom, hogy míg többiek gyűjtik a szintet és a km-eket én csak turistáskodom, de kellenek az ilyen edzések is, főleg amíg nem hozzuk helyre a szervezetemet.

A vissza út sem volt eseménytelen. Robi szupportjával azért egyszerűbben és gyorsabban, de a gps nem volt a legjobb barátunk. Szerintem sokat elmond az, hogy autópályát még messziről sem láttunk. Volt egy rész amiről Stephen King Kukorica gyermekei jutottak az eszembe, kattant is egyből a zár. Miután sikerült kikeveredni a horror-szakaszról jött az újratervezés. Bekerültünk egy még félig kész körforgalomba, ahol mindenki keringett össze-vissza. Nekünk sikerült lemenni az úttal párhuzamosan haladó, még épülő útra, ahonnan jó 1-2 kilométer után tudtunk csak visszajönni. Nem sokkal utána, az előttünk haladó sor felvezető autója behajtott a szembe forgalom sávjába, majd a mögöttünk haladó autó úgy gondolta a jobb láthatóság érdekében inkább reflektorral menne. Szóval nem volt eseménytelen egy nap. Este engem már nem nagyon kellett altatni.
Most viszont elbúcsúzom, mert kimegyünk pár órára sarazni egyet. Szép napot!