Mátrában a csipetcsapat - utolsó nap

Mai nap verőfényes napsütésre ébredtünk, bár nekem a kelés nem igazán esett jól, visszahúzott az ágy. Éjszaka még leesett egy kis eső, ami később pár helyen megdolgoztatta a technikai tudásunkat, de jó volt végre egy nap, hogy nem esőben indultunk el. Ma is két csapatra oszlottunk. A mi csapatunk terepen teljesítette a napi penzumát. Indulás előtt még Bukiék szóltak, hogy most kapcsoljam ki a lock out-ot és hozzá ne merjek nyúlni.

 Az elmúlt napok esőzései miatt minden nagyon csúszott, illetve pár helyen szépen összeállt agyagossá a sár és szinte csak egy helyben tekertünk, de nagyon jó kis technikás ösvényeken mentünk. Ez alatt a pár nap alatt szinte mindenki esett azért egyet-kettőt csak az íze kedvéért, amit a mai tekerésig én büszkén meg is úsztam, de két helyen sikerült elcsúsznom gyök kettővel. Az első csúszás helyét elég gondosan kiválasztottam, mert egy hatalmas tüskés bokorba sikerült fenékkel landolnom. Megvolt a napi akupunktúra. Második már kicsit profibban sikerült, kormányon is átléptem így minden porcikám megúszta.

Útközben megálltunk frissíteni egy turista háznál, ahol Alex egyből kiszúrta a pálinka felhozatalt, bringám meg vandálkodott egyet és felborította a kukát így hamar tovább álltunk. :) Jórészt egy-nyomsávos köves, gyökeres csúszós részeken mentünk ami jól megdolgoztatott ma is mentálisan, de tetszett nagyon. Amúgy az első csúszás pont egy ilyen bevillanásnál történt, így próbáltam mindenre gondolni csak az esésre nem, de végül sikerült.

Mászás ma is volt bőven, bringa cipelés is a sok kidőlt fa miatt, de jó napot zártunk. A mai túra zárásaként felmásztunk a sípálya tetejére, ahonnan elég szép volt a kilátás. Alex életét kockáztatva felnindzsázott spd cipőben a felvonó egyik oszlopára, hogy csináljon egy profi fotót, ami sikerült is és mentőt se kellett hívni hozzá.

Hazaértünk, kellően elfáradtunk, lemostuk a bringákat, volt dínom-dánom és már Pesten is vagyok újra. Jó volt ez a pár nap. Őszintén bevallva kicsit féltem előtte, hogy fogja bírni a szervezetem a mászásokat, szintet, mert nem nagyon mentem még idén, én sajnos még alig ehetek és tudok enni bármit is, de Szilvi Anyu gondos odafigyelésével és panni-menüjével, illetve többiek biztatásával meg se kottyant. Persze nekem a tegnapi nagy mászás sajnos kimaradt, de nem is baj, legalább pihent egyet a szervezetem. Amúgy már kevésbé vagyok fáradt és valamivel gyomrom is jobb. Ha ez így halad tovább nem lesznek itt bajok, csak fogjam vissza magam, ne hajtsam szét a szervezetemet. Számomra ez a nehezebb része, hogy ne edzek minden nap, ne nyomjam állandóan maxon, nem baj ha egy nap kimarad, főleg így húslevessel, hanem igen is kell pihenni, kell néha lazán tekerni, élmény bringázni. De úgy tűnik kezd ez tudatosulni és jó úton haladok.